Ivanna Klimpus-Cincadze: "Putyinék Ukrajna eleste után nem állnának meg országunk nyugati határainál"

HVG: Ukrajna megkapta a tagjelölti státust. Mikor kezdődhetnek meg a csatlakozási tárgyalások?

Ivanna Klimpus-Cincadze: Tektonikus változás következett be az EU-tagállamok álláspontjában, hiszen több olyan állam is támogatta a tagjelölti státus megadását Ukrajnának és Moldovának, amely korábban ellenzett mindenféle bővítést. Fontos, hogy a politikai szándékot most a bürokrácia nyelvére is lefordítsák. Ukrajna a lehető legrövidebb időn belül teljesíteni akarja a felvételi feltételeket, a kormány és a parlament együttműködik, de az is fontos, hogy az EU-tól érkezzenek a törvénytervezeteket értékelő visszajelzések. A célunk, hogy a feltételek teljesítésének értékelése 2023 tavaszán megtörténjen, így 2023-ban megkezdhetnénk a csatlakozási tárgyalásokat. A brüsszeli bürokrácia részéről nem látunk erre készséget, most azt tervezik, hogy a többi tagjelölt értékelésével együtt, októberben kerüljön Ukrajna is napirendre. Ha viszont képesek vagyunk gyorsan teljesíteni a feltételeket, az érv lehet a számunkra az értékelés előrehozatala mellett. De az is igaz, hogy egyes feltételek teljesítése lassabban fog megtörténni.

HVG: Hogyan értékeli Magyarország szerepét, hiszen épp most jelentett be vétót az Orbán-kormány a makrofinanszírozási programra?

I. K-C.: Próbáljuk objektíven nézi az eseményeket, és nagyra értékeljük azt, hogy Magyarország támogatta a tagjelölti státus megadását. Az is igaz azonban, hogy Magyarország évek óta akadályozza a NATO-val folytatott magas szintű párbeszédet. Az pedig különösen érthetetlen, hogy a júniusi NATO-csúcson sem vonták vissza ezt a vétót, akkor, amikor már dúlt az Ukrajna elleni orosz agresszió. Ami pedig a 18 milliárd eurós programot illeti: meggyőződésem, hogy ennek az álláspontnak semmi köze sincs a magyar fél által hivatalosan ismertetett érvekhez, például ahhoz, hogy a magyar kormánynak az országa jólétét és érdekeit kell elsősorban védelmeznie. Sokkal inkább köze van a kormány politikai kurzusához, például ahhoz, mennyire szoros kapcsolat van Moszkva és Budapest között. Mennyiben érinti például a magyarok jólétét az, amikor Budapest ragaszkodott ahhoz, hogy ne kerüljön fel az EU szankciós listájára Kirill pátriárka, az orosz ortodox egyház feje? Magyarország valószínűleg részben azért viselkedik így, mert ezzel a politikával akarja elérni, hogy hozzájusson azokhoz a blokkolt uniós pénzekhez, amelyeket azért nem fizet ki Brüsszel, mert a magyar kormány nem tartja tiszteletben a jogállamiság elveit. Arra számít, hogy ezzel a módszerrel úgy is hozzájuthat az uniós pénzek legalább egy részéhez, hogy közben nem változtat a Brüsszel által kifogásolt politikáján. Ez a vegytiszta magyar zsarolás elfogadhatatlan abban a fekete-fehér helyzetben, amilyet az Ukrajna elleni orosz agresszió teremtett. Ez ugyanis nemcsak Ukrajnáról szól, hanem egész Európáról, a szabadságról és a demokráciáról.

HVG: Mennyire érezhető az, hogy a Nyugat esetleg belefárad a válságba?

I. K-C: Voltak olyan előrejelzések, hogy ősztől beáll az efféle fáradtság, és csökkeni fog az Ukrajnának nyújtott támogatás. A katonai sikerek láttán a nyugati társadalmakban megértették, hogy van értelme támogatni Ukrajnát. Ez lelassítja a társadalmi közhangulat változását. De az igaz, hogy az infláció, a gazdasági nehézségek érezhetők lesznek, és persze az orosz propaganda is működik. A politikai vezetők feladata, hogy megmagyarázzák az embereknek, ez a legkisebb ár, amit fizethetnek pillanatnyilag annak érdekében, hogy a szabadságuk és a jólétük ne kerüljön veszélybe. Putyinék ugyanis Ukrajna eleste után nem állnának meg országunk nyugati határainál.

Borítókép: Ivanna Klimpus-Cincadze Fotó: Németh András