Orbán teszteli, mibe kerül, hogy a magyarok a keleti despotizmust válasszák a fejlett Nyugat helyett

A kormány a végsőkig szorongatja a tanárokat, az önkormányzatokat, a szegényeket, propagandája mégis sokakat eredményesen hergel az Európai Unió és az Oroszországot érintő szankciók ellen, miközben a tűz közelében lévők gőzerővel készülnek a vágyott EU-s pénzek felszívására. Az emberek többsége sötéten látja a jövőt, a bizonytalanság jó táptalaja a populista politika támogatásának, ám a borúlátás a változtatás melletti kiállásra is ösztönözhet.

Szabó Yvette, Szlavkovits Rita

Orbán teszteli, mibe kerül, hogy a magyarok a keleti despotizmust válasszák a fejlett Nyugat helyett

A realista pesszimizmus a legjobb út az optimista végkifejlethez. Nagyjából ebben összegezhető Kende Anna, az ELTE szociálpszichológiai tanszékvezetőjének válasza arra a kérdésre, hogy milyen károk származhatnak abból, ha az emberek nagy többségének rossz a kedve egy társadalomban. Tavasz óta 45-ről 66 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint rossz irányba mennek a dolgok Magyarországon.

Medián: Már kétharmadnyian mondják, hogy rossz irányba megy az ország
A tavaszi választások óta folyamatosan romló közhangulat decemberre újabb mélypontot ért el, az ünnepi készülődés csak kevesek rosszkedvét enyhíti.

A szorongás szinte minden élethelyzetben kitapintható. Kende Anna szerint azonban nemhogy káros lenne a megalapozott borúlátás, hanem éppen ellenkezőleg: lehetőség rejlik benne a változtatásra. Ha például a hatalom a tanártüntetések után sem ül le érdemi tárgyalásokra, a pedagógusok, a szülők, a diákok jogosan éreznek dühöt és frusztrációt. Ezzel semmi probléma nincs, hiszen ez viszi előre a világot – magyarázza a professzor.

Ez a védekező pesszimizmus, amikor az ember ki akar lépni a depressziós helyzetből, az ehhez társuló szkepticizmus pedig segít ellenállni a propagandának, hogy az ember ne dőljön be az álhíreknek, csúsztatásoknak. Ilyen helyzetben elég egy szikra, hogy robbanásszerű változást eredményezzen.