Lakatos Róbert: "Én a nacionalizmust figurázom ki, nem a nemzeti öntudatot"

HVG: Miért kutyák példáján, a tenyésztés bonyodalmain keresztül – szukát keres fajtatiszta magyar kuvaszának, Talpasnak – beszél nemzeti identitásról, erdélyiségről, magyar–román együttélésről a filmjében?

Lakatos Róbert: Egy kis csapat állítólag arról álmodozik, hogy kitenyéssze az erdélyi magyar kutyafajtát, legalábbis így értettem én, aki csak a nemzetközi fajtaszabályozást ismertem. A későbbiekben kiderült, félreértettem, de addigra már elkezdtem gondolkodni azon, hogy azok a nehézségek, amelyekbe ütközik egy ilyen tenyésztési terv megvalósítása, megfeleltethetők a regionalizmus kulturális problémáinak.

Erdélyi alkotóként ezekkel folyamatosan szembesülök, és korábban is szerettem volna beszélni róluk. De nem közvetlenül akartam mesélni a frusztrációimról, mert mindenkinek van annyi saját baja, hogy nem kíváncsi a máséira. A személyes történet később jött be, mert kellett az összefüggő dramaturgiai szál, amelyre fel tudom fűzni a sok lényeges, periferikus tartalmat. Reméltem, a humor segít, hogy ne sértsek meg senkit a felvetéseimmel.

HVG: Orbán Viktor tiszta fajokról tartott fejtegetése bizarr aktualitást ad a filmjének. Mit gondol, közös problémánk a régiónkban a sértett identitásunk?

L. R.: Mindenki cipel magában történelmi sértettséget a szomszéd nemzetekkel szemben, és sajnos mindig akadnak olyanok, akik abból kovácsolnak maguk számára politikai tőkét, hogy ezeket felelevenítik, és újabb konfliktusokat generálnak.

HVG: Hogyan viszonyul a sajátjához? Mi a válasza a „Ki kutyája vagyok én?” kérdésre?