Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Azt, hogy a magyar-szerb barátság – legalábbis vezetői szinten – továbbra is „történelmi csúcsponton” van, Orbán Viktor hétvégi belgrádi látogatása is bizonyítja. Aleksandar Vucic szerb elnök és a magyar miniszterelnök gyakran keresi fel egymást, és ha úgy adódik, még egy üdítő billiárdparti is belefér. Az is kétségtelen, hogy ez a barátság jóval korábbi eredetű, mint az ukrán-orosz háború kitörése.
Mindezek fényében pedig talán nem is olyan meglepő, hogy az Ukrajnában zajló konfliktus is azok közé a témák közé tartozik, amelyben a két politikus gyakorlatilag azonos állásponton van.
Ez a legtömörebben talán úgy fogalmazható meg, hogy egyfajta „sajátságos viszonyulás” van az Oroszországgal szemben meghozott szankciós csomagokhoz. Annak ellenére, hogy a két ország és a két vezető koránt sincs azonos helyzetben: Magyarország mint EU-tagország a gyakori időhúzás, a néhai ellenvetés és a már többször bevetett vétó ellenére eddig az összes szankciót megszavazta, míg Szerbia, tagjelölt országként, a folyamatosan rá nehezedő diplomáciai nyomás ellenére eddig semmilyen szankciót nem vezetett be az agresszor ellen.
NZZ-elemzés: A háború szövetségessé tette a két jó barátot, Orbánt és Vucsicsot
A két politikus ideológiailag is lelki társnak számít, már elmúltak azok a idők, amikor Belgrád kétségbe vonta a vajdasági magyarok hűségét. Lapszemle.
