Japán és Dél-Korea békülni kezdett, de túl kell lépniük a gyarmati múlt árnyán

Könnyen elkészíthető étel az omurice, rizst, zöldséget, esetleg csirkehúst pirítanak össze, majd az egészet tojásburokba csomagolják. Imádják a japán gyerekek, és ez a kedvenc étele Jun Szuk Jeol konzervatív dél-koreai államfőnek is. Aki

a liberális ellenzéke szerint a japán omlettért odaadta hazája büszkeségét,

míg mások a két ország közeledésének a szimbólumát látják benne, mert amikor Jun márciusban a szigetországban járt, házigazdája, Kisida Fumio miniszterelnök meghívta abba a 128 éves étterembe Tokió előkelő negyedében, a Ginzában, ahol a dél-koreai elnök egykor felejthetetlen omurice-t evett. A múlt héten Kisida utazott Szöulba.

A japán omlettvacsoráról:

Jun a márciusi látogatására időzítve bejelentette, hogy Dél-Korea alapítványt hoz létre, amiből kárpótolják azokat, akiket a Koreai-félszigetet 1910–1945 között gyarmatosító japánok kényszermunkára vittek. A dél-koreai legfelső bíróság 2018-ban döntött úgy, hogy a japán Mitsubishi Heavy Industries és a Nippon Steel kompenzációval tartozik annak a 15 egykori kényszermunkásnak, aki beperelte őket. Tokió álláspontja viszont az, hogy amikor 1965-ben Japán és Dél-Korea felvette a diplomáciai kapcsolatot, az előbbi által folyósított 300 millió dolláros segély és 500 milliós kedvezményes kölcsön lezárta a jóvátétel kérdését. A pénzt annak idején nem a kényszermunkások kapták, hanem a dél-koreai gazdaság és infrastruktúra fejlesztésére fordították, és Jun elképzelése szerint az alapítványba önként fizethetnének be az olyan akkori haszonélvezők, mint a Posco acélipari óriás.