Kerületmustra: A magaslati merevedés és az anyagmentes belassulás utcáin
Terézvárosra zúdul a szeretet, a Nagykörút vidékének kocsmái, kávézói, pékségei feszt buzognak, arrébb, az Andrássy úton közben ámuldozva szédelegnek el a turisták egészen a Hősök teréig. Van viszont egy négy háztömbnyi tér, mely a kerület többi részéhez képest mindig a radar alatt marad, pedig fikarcnyit sem kisebb élmény az utcáit róni. Benne két, egymástól gyökeresen eltérő világ ütközik össze, melyek határán egymás markába csap az infantilis vihogás és a bukolikus merengés.
A Podmaniczky-Bajza-Lendvay-Rippl-Rónai utcák keretezte terület Terézváros mostohagyereke. Ha a Nagykörúton belüli, meg az azzal kívülről határos terep a bulizós, pörgős poronty, aki mindig a figyelem középpontjában van, az Andrássy út és közvetlen környéke meg a jól fésült, eminens utód, akire mindenki büszke, akkor a fenti négyszög a magának való weirdo, akiről igazából senki se tudja, mit gondoljon, úgyhogy inkább mindenki békén is hagyja.
Pedig ez a négyszög is megérdemli a törődést, és meg is hálálja, csak egészen más élményekkel, mint a tesói. Két arca van, ezek mindenféle átmenet nélkül préselődnek egymáshoz, és radikálisan eltérő hatással húzzák be azt az embert, aki nem csak úgy átsiet rajtuk, mondjuk, ügyintézés közben, hanem veszi a fáradságot, és megpróbálja megismerni a család fekete bárányát.
Teri töri
Vágtassunk át a kerület történetén, hogy elérhessünk a mába. Az 1700-as évek második feléig itt még csak majorok néztek farkasszemet az akkori várfallal - melynek vonalát ma Kiskörútként ismerjük. Ekkor még Felső-külsőváros volt a terület neve, a mai Rákóczi út vonaláig számították. 1777. november 4-én Mária Terézia után, illetve a városrész templomának védőszentjére, Szent Terézre utalva Terézvárosra keresztelték át, ugyanekkor lett a Rákóczitól délre eső Alsó-Külsővárosból II. József neve után Józsefváros.
Terézváros ekkor már rohamosan bővült, lélekszáma 1806-ban már megközelítette a Belvárosét - József-, Ferenc- és Lipótváros lakosságát meg jócskán le is hagyta. Aztán jött 1838 szokatlanul hideg tele, vele a hatalmas jégtorlasz a Dunán, mely tavaszi olvadásakor elszabadította a végzetes árvizet.
A legrövidebbet pedig Józsefvárossal és Ferencvárossal együtt épp a szintén mélyen fekvő Terézváros húzta. Itt a betörő víz két méter magasan hömpölygött. Korabeli adatok szerint az ár 2281 házat pusztított el a pesti oldalon, 827-et pedig súlyosan megrongált. Nincstelenné összesen 22 ezren váltak Budán és Pesten - többségük Pesten. Az árvíz 153 halálos áldozatból 151 pesti volt.