A Podmaniczky-Bajza-Lendvay-Rippl-Rónai utcák keretezte terület Terézváros mostohagyereke. Ha a Nagykörúton belüli, meg az azzal kívülről határos terep a bulizós, pörgős poronty, aki mindig a figyelem középpontjában van, az Andrássy út és közvetlen környéke meg a jól fésült, eminens utód, akire mindenki büszke, akkor a fenti négyszög a magának való weirdo, akiről igazából senki se tudja, mit gondoljon, úgyhogy inkább mindenki békén is hagyja.
Pedig ez a négyszög is megérdemli a törődést, és meg is hálálja, csak egészen más élményekkel, mint a tesói. Két arca van, ezek mindenféle átmenet nélkül préselődnek egymáshoz, és radikálisan eltérő hatással húzzák be azt az embert, aki nem csak úgy átsiet rajtuk, mondjuk, ügyintézés közben, hanem veszi a fáradságot, és megpróbálja megismerni a család fekete bárányát.
Vágtassunk át a kerület történetén, hogy elérhessünk a mába. Az 1700-as évek második feléig itt még csak majorok néztek farkasszemet az akkori várfallal - melynek vonalát ma Kiskörútként ismerjük. Ekkor még Felső-külsőváros volt a terület neve, a mai Rákóczi út vonaláig számították. 1777. november 4-én Mária Terézia után, illetve a városrész templomának védőszentjére, Szent Terézre utalva Terézvárosra keresztelték át, ugyanekkor lett a Rákóczitól délre eső Alsó-Külsővárosból II. József neve után Józsefváros.
Kerületmustra
Mit keres egy nyúl egy belvárosi parkban? Milyen lenne a Római-part vadregényesebb kiadásban? Hol rendeztek lövészárok-kiállítást a nagy háború idején, és hol rejtőztek el a rendőrök a bűnözők elől a kapualjban? Most induló sorozatunkban a 150 éves Budapest kerületeit járjuk végig, olyan helyeket mutatunk be, amelyeket sokszor még az ott lakók sem ismernek, és ahol nem csak nekik érdemes egy napot eltölteni, legyen szó akár egy mocsárról, egy gyárról vagy egy lakótelepről. A sorozat eddig megjelent cikkeit ide kattintva olvashatja el. | Terézváros ekkor már rohamosan bővült, lélekszáma 1806-ban már megközelítette a Belvárosét - József-, Ferenc- és Lipótváros lakosságát meg jócskán le is hagyta. Aztán jött 1838 szokatlanul hideg tele, vele a hatalmas jégtorlasz a Dunán, mely tavaszi olvadásakor elszabadította a végzetes árvizet.
A legrövidebbet pedig Józsefvárossal és Ferencvárossal együtt épp a szintén mélyen fekvő Terézváros húzta. Itt a betörő víz két méter magasan hömpölygött. Korabeli adatok szerint az ár 2281 házat pusztított el a pesti oldalon, 827-et pedig súlyosan megrongált. Nincstelenné összesen 22 ezren váltak Budán és Pesten - többségük Pesten. Az árvíz 153 halálos áldozatból 151 pesti volt.