Budapesti fura szerzetek: Simli Mariska, a „papkisasszony”
9 perc
2023.07.14. 17:45
Reverendában és cilinderben rótta hol Budapest, hol más városok utcáit, folyton kiadót és előfizetőket keresett soha el nem induló lapjai számára, az így gyűjtött pénzek közben olykor eltűntek, amiből perei és rendőrségi ügyei keletkeztek, botrányai miatt gyakran kellett költöznie, végül Budapestről is kitoloncolták.
1902 márciusának elején Kardhordó Ferenc császári és királyi őrnagy özvegye egy katonafeleséghez méltó eltökéltséggel és rettenthetetlenséggel rontott be a Szerecsen utca (ma Paulay Ede utca) 31. alatti, igen csak rossz hírű Mignon-szálló egyik szobájába. Kardhordóné – lánykori nevén Papp Eleonóra – harciasságát magyarázza, hogy unokáját, a 16 éves Staudach Alfonz bárót jött kiszabadítani a gaz csábító, Simli Mariska karmai közül. Az unoka azonban nem akarózott nagyanyjával menni és a szóváltás odáig fajult, hogy a méltóságos báró úr revolverével fejbe dobta az őrnagyné őnagyságát, akit úgy kellett fellocsolni. Az ügy rövid pereskedés után Simli Mariska toloncházba zárásával, majd a főváros területéről való kitiltásával végződött.
De hogy került a társadalmi hátterét tekintve az arisztokráciától meglehetősen messze lévő Simli Mariska meghitt ismeretségbe Alfonz báróval és legfőképpen, ki volt ő egyáltalán?
Simli Mariska az 1860-as évek legvégén (egyes források szerint 1868-ban, mások egy évvel későbbre teszik) született Székesfehérváron, egy jómódú kereskedő, Simli János lányaként. Később egy 1902-ben adott interjújában úgy mesélt gyerekkoráról, hogy apja katonás természetű ember lévén fiús neveltetésben részesítette és ennek keretében taníttatta is, ami a korszakban még egyáltalán nem volt jellemző. Az ifjú hölgy, igaz, magántanulóként, de gimnáziumba is járt, ugyanakkor az érettségi megszerzésével kapcsolatban már eltérnek a beszámolók, Simli világéletében állította, hogy letette a vizsgákat, míg a viselt dolgairól cikkező újságírók több esetben is állították, hogy végül nem maturált.
A korabeli sajtó 1885-ben foglalkozott is a kérdéssel (ebből is látszik a jelenség ritkasága, hiszen hírértéke volt annak, hogy egy nő érettségizni szeretne), bár a lapokból csak annyit tudunk meg bizonyosan, hogy Mariska kérvényezte Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternél, hogy érettségi vizsgát tehessen és az engedélyt meg is kapta rá. Arról azonban már nem szól a fáma, hogy mindezek után a vizsgáit sikeresen le is tette volna (ami bizonyos, hogy a ciszterci gimnáziumban, ahol a tanulmányait folytatta, nem szerepel a neve az érettségit szerzettek névsorában), ez különösen azért fontos, mert ekkoriban a családot hatalmas megrázkódtatás érte.