Budapesti fura szerzetek: Bakti Gyula, az elzüllött rikkancskirály
Ady Endre is szívesen látta az asztalánál, bár gyakran mulatott rajta, bejáratos volt a századfordulós budapesti íróelit köreibe, kiadták a verseit, sőt az újságok is közölték azokat, majd menthetetlenül elzüllött. Az egykori rikkancskirály egy saját verseit akadozó nyelvvel gajdoló részeg éjjeli kísértetté vált.
Az 1910-es évek legelején a Meteor-szálló teraszán (ma a VII. kerületi Polgármesteri Hivatal található az épületben) az előző éjszaka által ottfelejtett kisebb társaság köszöntötte a napkeltét. A csoport központi figurája természetesen Ady Endre volt, de ott ült még az író Szilágyi Sándor és a nagy mesemondó, Benedek Elek fia, Benedek Marcell is, amikor megjelent az asztalnál Bakti Gyula, a korszak népszerű rikkancsa. Ady jóban volt vele, úgyhogy egyből hellyel kínálta, majd megengedte, hogy a számlájára igyon valamit.
Ne gondoljuk azonban, hogy túlságosan bensőséges lett volna a kapcsolatuk, egyszerűen a nagy költőt mulattatta a rikkancs, aki ekkorra már maga is próbálkozott a versírással.
„Azért érdekel ez a fickó, mert hasonlít hozzám. Nézd, állatias kiadásban az én arcvonásaim” – mondta rossz franciasággal Ady Benedeknek, hogy Bakti ne értse a mondandóját, mivel mindenki tudta, hogy a rikkancskirálynak épphogy megvolt a négy elemije.
A fiatalember mégis megérezhetett valamit a társalgás lényegéből, mivel szokásától eltérően tejet rendelt, majd amikor Ady megkérdezte, hogy miért nem bort iszik, azt válaszolta, hogy nem akar úgy járni, mint a költő.
Adyval pedig nem lehetett így beszélni, mélységesen hiú ember volt, akiből teljes mértékben hiányzott a humorérzék, ha a viccelődés az ő kontójára ment. Az önérzetében sértett költő kidobott két „hatost” (eredetileg hat, majd 10 krajcárt, illetve a koronareform után 20 fillért érő pénzdarab – a szerk.) az asztalra, és ráparancsolt Baktira, hogy fizesse ki, amit rendelt és takarodjon, mire Bakti megvetően földhöz vágta a pénzdarabokat, majd elviharzott a teraszról.