Tény és káprázat

Miközben a lakosság hitetlenkedve fogadta, hogy októberben az infláció tíz százalék alá bukott, a közgazdász Halpern László sajátos magyarázatot adott a rejtélyre. „A fogyasztó teheti a legtöbbet az infláció letöréséért; minden esetben vegye a lehető legolcsóbb terméket, és ettől egyszeriben lekonyul az infláció. Ha gyorsan teszi, akkor hamarabb lesz egy számjegyű” – ironizált már egy hónapja közgazdaságtudományi intézet emeritus professora, amikor azt olvasta a KSH jelentésében, hogy a háztartási energia 14,6 százalékkal kevesebbe kerül, mint egy éve, ezen belül a vezetékes gáz 33,5, az elektromos energia 3,2 százalékkal lett olcsóbb – holott sem a gáz, sem az áram lakossági díjtételei nem változtak. Bár ezek azóta sem csökkentek, a múlt pénteken publikált KSH-adatok szerint a háztartási energia 2022 októbere óta 16,1 százalékkal olcsóbb lett.

Főleg a gáz esetében irritáló, hogy statisztikai értelemben a harmadával esett az ára, holott a fogyasztók többsége továbbra is küszködik a számlák kifizetésével. „A KSH által követett módszer a két időpontban az egy köbméter gázra költött összegeket osztja el egymással, ezt tekinti a gáz árindexének. Pedig ez valójában a gáz értékindexe, ami a tényleges ár és az összetétel változásától függ. Márpedig a két időszak között jelentősen változott a kétféle árú gázból felhasznált mennyiség aránya, az átlagfogyasztás alatt és fölött lévő hétszeres árkülönbség erre ösztönzi a fogyasztót. Az összetételhatás által jelentősen befolyásolt mérőszám nem az árak változását méri, ezért nem is tekinthető a valós inflációt tükröző mértéknek – kommentálja Halpern a friss adatokat. Úgy véli, hogy a „rezsicsökkentett” és a „piaci” áron vásárolható gáz két külön termék, éppúgy, mint például az „általános” és a „vezérelt” elektromos energia, amelynek szintén két külön ára van; és ha az árak nem változtak, nem is csökkenhettek.

Kis híján elbuktuk Európa inflációs rekorderének címét

Pár tizedszázalékon múlt, hogy nem Csehországban lett a legmagasabb az infláció az EU-tagállamok közötti összehasonlításban.

A KSH módszertanát az Eurostat több hete vizsgálja, a HVG pedig már egy éve, 2022 októberében azt firtatta, hogy mekkora a kedvezményes és az a feletti fogyasztás aránya, hány háztartás fizet csak kedvezményes tarifát, és hány fizet a felett, amire a KSH-tól ezt a választ kapta: „Az ön által igényelt adatok komplex módszertani háttérszámítások eredményei, melyek nem tartoznak a publikus adatok körébe.” Idén májusban pedig, amikor már a változatlan árak ellenére folyamatos árcsökkenést mért a KSH, magyarázatként ezzel kellett beérnie: „A gáz és az áram fogyasztói átlagárának kiszámításakor a lakossági fogyasztásban az egyes díjszabások, az ún. »piaci« és »rezsicsökkentett« árak arányát frissítjük minden hónapban a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól átvett, elmúlt tizenkét hónapra vonatkozó fogyasztási adatok alapján.” Ezzel a hivatal a dezinflációs törekvések egyik árnyékszereplőjévé lépett elő, és ha azt méri, hogy a lakosság a drágább áramból kevesebbet fogyaszt, azt a KSH árcsökkenésnek tekinti.

Lehetne tíz százalék alatt az infláció, ha az energia árát is úgy számolná a KSH, mint a kakaós csigáét?

Miközben a gázárak egy éve változatlanok, a Központi Statisztikai Hivatal szerint a vezetékes gázért 33,5 százalékkal kevesebbet kell fizetni, mint egy éve. Ha a KSH a gáz esetében nem értékindexet számolna árindex helyett, majdnem 11 százalék lenne az infláció.

Az infláció másik motorja a háztartási energia mellett az élelmiszerárak robbanása volt, utóbbi valóban fékeződik. „A kormány korábban teljesítette vállalását, már októberre egy számjegyűre csökkentette az inflációt”, nem az év végére – büszkélkedett Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter. Ez a jegybank korábbi elnökhelyettesétől meghökkentő kijelentés.

Adódik a kérdés: ha ez ilyen egyszerű volna, miért nem csökkentette már tavaly is erre a szintre, illetve miért hagyta, hogy 25 százalék fölé menjen? Kétségtelen, hogy a boltoknak előírt kötelező akciózásnak és a Gazdasági Versenyhivatal online árfigyelőjének lehetett némi hatása. A GVH magának tulajdonítja, hogy amióta elérhető az árfigyelő, „közel a harmadára esett vissza az élelmiszerek inflációja”. Ám ebben gyaníthatóan nagyobb szerepük volt a kormányzati és jegybanki megszorításoknak, a lakossági kereslet ezek miatti csökkenésének – erre lehet következtetni abból, hogy a kiskereskedelmi értékesítés tavaly ősz óta folyamatosan elmarad az előző évitől. Az idei első kilenc hónapban a bolti forgalom volumenének 9,3 százalékos zsugorodását mérte a KSH, ezen belül az élelmiszerek eladásai 6,1 százalékkal zuhantak. Ez pedig nem ad okot kormányzati önfényezésre.