Szilágyi Katalin közgazdász: Az eladósodásnál is súlyosabb, hogy a növekedéssel nem javult a hatékonyság

HVG: Az államadósság leépítése lassú és fájdalmas folyamat lesz – ezzel a megállapítással fejezte be előadását a Költségvetési Tanács konferenciáján. Mennyire lesz hosszú, milyen fájdalmakra gondol?

Szilágyi Katalin: Nem akartam pánikot kelteni, és nem hiszem, hogy Magyarország adósságválságot élne át vagy ahhoz közeli állapotban lenne. Ám az államadósság leépítése valóban fájdalmasabb lesz, mint a 2010-es évtizedben. Azóta nagyot változtak a globális feltételek, például sokkal magasabbak a kamatok és a hozamok. Magyarországnak pedig, mint valamennyi adósnak, minden kamatemelkedés fájdalmas. A kamatszint magasabb az inflációnál, vagyis pozitív a reálkamat, megugrottak az adóssággal összefüggő költségvetési kiadások, ez fékezi a gazdasági növekedést. Nem számíthatunk arra, hogy a GDP-arányos államadósság középtávon ismét tíz százalékponttal csökkenjen, mint 2015–2019 között.

HVG: Pedig a legutóbbi konvergenciaprogram azt ígéri, hogy 2026-ra a GDP 60 százaléka alá esik az államadósság. Ez a meredek pálya emlékeztet Matolcsy Györgynek még nemzetgazdasági miniszterként meghirdetett, 2011-es Széll Kálmán-tervére, amely 2016-ra ígérte ugyanezt. Ezek csupán vágyak?

Sz. K. : Maradjunk annyiban, hogy az OG Research előrejelzése nem ennyire optimista. Nem gondoljuk, hogy a 2019-es 65 százalékos GDP-arányos szintet a következő öt évben el lehet érni, szerintünk ez inkább tíz évbe telik. Fontos megkülönböztetni az államadósság mértékét és azt, hogy a tartozás mekkora terhet jelent. A 60 százalékos maastrichti kritériumnak vagy a magyar alaptörvényben meghatározott 50 százaléknak önmagában nincs közgazdasági relevanciája. Az igazi kérdés az, hogy az eladósodás mennyire korlátozza a gazdaságpolitika mozgásterét.