Budapesti fura szerzetek: Zsabka Kálmán, az antiszemita botrányhősből lett embermentő

Amikor dr. Marinovich Jenő budapesti rendőrfőkapitány 1927. október 22-én ellenőrizte emberei állásait a Blaha Lujza téren a Nemzeti Színház előtt, már pontosan tudta, hogy sűrű estéje lesz. A jobboldali sajtóban napok óta zajlott ugyanis a hangulatkeltés, mivel a színház épp Szomory Dezsőnek a Mária Teréziáról írt színdarabját, a Nagyasszonyt tűzte újra műsorára, ez pedig sokak nemtetszésével találkozott.

Nem mintha bárkinek is komolyabb gondja lett volna Mária Teréziával, sokkalta jobban szúrta a mérsékelten úri közönség szemét a darab szerzőjének származása. Szomory Dezső ugyanis zsidó volt, ahogyan a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Hevesi Sándor is és ez már elég volt ahhoz, hogy a korszak antiszemita revolversajtója egészpályás letámadást indítson ellenük. Az alkalom sem volt véletlenszerű, hiszen 1927 őszén már zajlott az a vitafolyamat a parlamentben, ami az évtized elején bevezetett numerus clausus törvény enyhítéséről szólt. Klebelsberg kultuszminiszter pedig nem csinált titkot abból, hogy ő maga is a törvény átfogalmazása mellett van.

Innentől kezdve pedig már nem volt nehéz az elzsidósodott kulturális szférán ütni kívánó szélsőjobbnak célba venni Szomory előadását. A bemutatót megelőző napokban már öles címekben hirdette az Új Nemzedék katolikus napilap, hogy a nemzet és a katolikus egyház elleni írásokat publikáló, szeméremsértésért elítélt Szomoryval provokálná a Nemzeti Színház a keresztény közvéleményt. Persze az ügy érdekében lelkesen jelzőhalmozó újságírót az mérsékelten érdekelte, hogy ezekből vajmi kevés fedi a valóságot, így egy évre rá Szomory a bíróságon kényszerítette bocsánatkérésre a szerzőt miattuk, de mindennek semmi jelentősége nem volt már a botrány szempontjából.

Nem csoda hát, hogy az ilyen előzmények után tekintélyes, többezres, a szélsőjobboldali Magyarság szerint tízezres tömeg vonult a színház elé tiltakozni a bemutató ellen, ezért nagyon is jól tette Marinovich főkapitány úr, hogy idejében intézkedett az épület biztonságáról. Így amíg bent, ha kicsit izgatottabb hangulatban is, de elkezdődött az előadás, addig kint, a rendőrsorfal túloldalán a korszak jellegzetes antiszemita rigmusával, az Erger-Bergerrel melegített a tüntető tömeg.