Emberevő rögbijátékosok: mi ebből a valóság? Több, mint gondolná
6 perc
2024.01.30. 17:30
Szemérmesen mutatta be a kannibalizmust és a megmenekülést sem dramatizálta eléggé a spanyol rendező, mégis az egyik leghitelesebb filmet készítette az Andokban lezuhant repülő híres történetéről. A netflixes sikerfilm spoileres elemzése bőröndevéssel, utolsó vacsorával és értetlenkedő pásztorral.
Olyanokat kerestünk, akik fizikailag és személyiségükben is hasonlítanak az eredeti gép utasaira,
így a 140 napos forgatás alatt hasonló kapcsolatok alakulhattak ki közöttük, mint annak idején” – magyarázta Juan Antonio Bayona spanyol rendező, milyen szempontok alapján válogatta a szereplőket az év elején bemutatott katasztrófafilmjéhez, A hó társadalmához.
A történet azoknak a megpróbáltatásait meséli el, akik 1972 végén az Andokban az uruguayi légierő egy charter-járatával zuhantak le. Egy montevideói rögbicsapat barátságos meccsre utazott Chilébe (a legénységgel és néhány hozzátartozóval együtt 45-en), ám a rossz idő és a másodpilóta tapasztalatlansága miatt a gép nekiütközött a hegylánc szikláinak és darabokra tört.
A géptörzs egyik részében csodával határos módon 29-en túlélték a katasztrófát, és bár sérülések, illetve lavinák miatt többen mégis meghaltak, végül 16-an még 72 nap múlva, december 22-én is életben voltak. Akkor érkeztek a mentők, akiket két fiatal értesített, miután sikerült tíz nap alatt elvergődniük a roncstól Chiléig.
Az eddigi leghitelesebb filmes feldolgozásként hirdetett opushoz a rendező nemcsak a szereplőket válogatta gondosan, hanem száz órányi interjút is készített a túlélőkkel (14-en ma is élnek), a forgatókönyvhöz pedig az érintetteket jól ismerő Pablo Vierci azonos című könyvét vette alapul. Bayona arra is ügyelt, hogy – ellentétben a szintén emlékezetes korábbi feldolgozással, az Életben maradtak című 1993-as filmmel – a színészek csak dél-amerikai fiatalok közül kerüljenek ki.
A Netflixen rekordokat döntögető, két Oscar-díjra jelölt alkotásban az éles szemű kritikusok így is felfedeztek kisebb-nagyobb történeti pontatlanságokat.
A legnagyobb vitát és érdeklődést már annak idején is az váltotta ki, hogy a zuhanást túlélő utasok – miután azon a magasságon semmilyen növény vagy állat nem volt – hónapokon keresztül halott társaik húsát fogyasztották.