Kosztolányi József matektanár: Tanárszakra ma már hármas érettségivel be lehet jutni

HVG: Nemcsak Magyarországra jellemző, hanem világjelenség is, hogy a matematika mumus tantárgy. Mi ennek az oka?

Kosztolányi József: Azért lehetett a matematika – Mérő László szavaival – „reménytelen frusztrációs” tantárgy, mert túl korán absztrakttá válik. Túl hamar akarunk a gyerekeknek olyan absztrakt formulákat, képleteket „eladni”, amikhez nem érett a gondolkodásuk, ezért nem találják érdekesnek, és nem értik. A matematikatanítás alapvető célja szikár, egzakt, szubjektumtól mentes, logikára épülő gondolkodásmód átadása. De már a kezdeteknél elromlik a dolog, túl hamar átmegyünk a platóni ideák világába, mert túlságosan tanítani akarjuk rá a gyerekeket, miközben csináltathatnánk is velük. Mert mi öröm van számukra abban, hogy összeadnak két számot? Ehelyett a diákokat alsó tagozaton nagyon sok játékkal kellene becserkészni, és ezek mentén lehetne elővenni az alapvető műveleteket, geometriai fogalmakat.

HVG: Milyen jellegű játékok segíthetnék a matematikai gondolkodás kialakulását?

K. J. : Annak idején nagycsoportos óvodásként összehajtogatott papírból ollóval csipketerítőt csináltunk. Én ilyet simán csináltatnék kilencedik osztályosokkal is, mert ebben ott vannak a szimmetriák, a tengelyes és középpontos tükrözés. Egy másik példa: egyszer egy szánkónyomot követtünk télen az Alföldön a gyerekeimmel, a nyom megszűnt, és látszott egy kis bemélyedés, mire az akkor hároméves fiam azt mondta: itt fölborultak. Az ilyen következtetés már a függvénytanítás kezdete, hiszen egy függvénygrafikon arra jó, hogy megállapítsunk róla valamit, amit nem látunk közvetlenül. Az ilyen spontán szocializációs helyzetekben benne vannak azok a következtetési lehetőségek, amelyekből aztán matematika lesz, ha egyszer absztraktabbá válnak. Az érettségiig nem lenne szabad a matematikának elvesztenie a kapcsolatát a valósággal, a játékkal, a reális szituációkkal, a kézzelfogható dolgokkal.

HVG: A játékos „becserkészésen” túl mivel lehet meggyőzni a nagyobbakat, hogy van értelme a matematikai problémamegoldásnak, szellemi erőfeszítésnek?