Érdekes megfigyelés a terápiás tapasztalatok alapján, hogy nem feltétlenül menthetetlen egy kapcsolat, ha a pár tagjai veszekednek, féltékenyek, dühösek vagy keserűek, hanem akkor aggódhatunk, ha valójában nem árasztanak el bennünket a másik iránt érzett érzelmek. Ha nem vidít fel a másik öröme, ha nem szomorít el a bánata, ha valójában nem érdekel, mi történt vele aznap, vagy mi zajlik a lelkében, akkor valószínűleg érzelmileg kiüresedett a kapcsolat.
Eredeti értelmében a kiégés az empátiás kapacitás kiürülését jelenti. Ez annyit takar, hogy valaki elveszítette a nyitottságát és befogadókészségét arra, hogy együtt érezzen másokkal, hogy közel engedjen érzelmileg másokat, és nem képes lelkesedéssel végezni a feladatait. A monotonitásból, túlterheltségből, beszűkülésből eredő hasonló folyamatok a párkapcsolati kiégés hátterében is megjelenhetnek.
