Az evés- és fogyásvágy paradoxon pszichológiai értelmezést is igényel. Az nagyon is érthető, hogy a tömeges elhízás esetén indokolt a fogyásvágy, ellenben a szándék dacára emelkedő elhízástrendek valamilyen definiálatlan árnyéktényező jelenlétét sejtetik. Ráadásul ez a homályos és irracionális hatás meghatározóbbnak bizonyul, mint a jól definiált fogyásvágy. A falásroham és a túlevés énidegen, nem tervezett, impulzív cselekedet, ami megkerüli a tudatos szándékot. Mintha nem is mi ennénk! Akkor kicsoda eszik bennünk? A választ az evolúcióban, a civilizációtörténetben és a kora gyermekkorban keressük.
