Parkolópálya helyett - Az életközepi válság mint lehetőség

Élete során az ember különböző fejlődési szakaszokon megy ke­resztül. Kihívásokkal teli élet­szakaszként kezelhetjük a 37– 50 éves kor közötti időszakot. Akkorra már jellemzően valamit letettünk az asztalra, karrierünk előrehaladt, a gyerekeink már nem feltétlenül igénylik minden percben a gondoskodást, illetve természetesen az is előfordulhat, hogy a fent említettekből nem sokat értünk el, és éppen ezért állunk válaszút előtt. A szubjek­tív jólléttel kapcsolatos több ku­tatás is megerősítette, hogy a nagyobb bevételeket élvező nyugati kultúrában tetten érhető az az érdekes jelenség, hogy eb­ben az időszakban
a boldogságérzetünk mélypontra kerül. Ez egy olyan U görbével jellemezhe­tő, amely késő tizenéves korunk­ban kezd lefelé ereszkedni, egé­szen a negyvenes éveinkig, majd az ötvenes éveinkben ismét emelkedik, és úgy a hatvanas éveinkben ismét magasabb pontra jut. Az a meggyőződé­sem, hogy a közeljövőben in­kább nőni fog azok száma, akik életközepi válságban találják majd magukat, pusztán azért, mert jó ideje értékválságban va­gyunk, mintha maga a Nyugat embere is tranzitban várakozna.
Már nincsenek meg az olyan ha­tározott válaszok, iránymutatá­sok, minták, amilyenek évszáza­dokig működhettek.