A családi élet olyan, mint egy számítógépes játék. Életszakaszokra tagolódik, és minden szakaszban az a feladatunk, hogy megszerezzük azokat a készségeket, amelyekre a következő szakaszban szükségünk lesz. Ha nem szerezzük meg, akkor a játék visszadob egy szinttel korábbra. Ha végigmentünk az összes szinten, felvillan a képernyőn az elismerő jutalom: „küldetés teljesítve”.
Fiatal voltam és naiv. Azt hittem, a küzdelmek csak az esküvőig tartanak, utána jön a házasság mindig rózsaszín, mindig magas érzelmi töltöttségű, kölcsönösségben, beteljesülésben, jutalmazó visszacsatolásokban gazdag élvezete. Hiszen a mesékben is így van. Három oldalon keresztül küzdenek a hősök sárkányokkal, boszorkányokkal meg gonosz varázslókkal, aztán végre egymáséi lesznek, majd „boldogan élnek, amíg meg nem halnak”. (Ezután már nincs miről beszámolni, a boldogság előre programozott).
Aztán egy gyanútlan csütörtök délutánon beütött a krach. Dóri, a feleségem a kanapén ült, és látványosan elmerült egy könyv olvasásában.
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
