Fiatal voltam és naiv. Azt hittem, a küzdelmek csak az esküvőig tartanak, utána jön a házasság mindig rózsaszín, mindig magas érzelmi töltöttségű, kölcsönösségben, beteljesülésben, jutalmazó visszacsatolásokban gazdag élvezete. Hiszen a mesékben is így van. Három oldalon keresztül küzdenek a hősök sárkányokkal, boszorkányokkal meg gonosz varázslókkal, aztán végre egymáséi lesznek, majd „boldogan élnek, amíg meg nem halnak”. (Ezután már nincs miről beszámolni, a boldogság előre programozott).
Aztán egy gyanútlan csütörtök délutánon beütött a krach. Dóri, a feleségem a kanapén ült, és látványosan elmerült egy könyv olvasásában.
