A fotós, aki szinte egy expresszionista festő módjára dolgozott – Kerekes Gábor emlékkiállításán jártunk

„Sajnos Magyarországon gyakori, hogy az alkotó halálával megáll a műveinek mozgása a művészeti közegben” – nyilatkozta Barta Zsolt Péter, Kerekes Gábor egykori kollégája és barátja, aki a művészi hagyatékot gondozó KG Archívum kezelőjeként a kiállítás anyagát is válogatta. 

„Gábor munkáival nem így történt, a halála után is jelentek meg korábban nem látott  anyagai. Az eltelt tíz évben volt öt vagy hat egyéni kiállítása, és körülbelül 25 különböző gyűjteményes tárlaton szerepelt a világban; munkáit az AIPAD rendszeres New York-i összejövetelére is elvitték, oda, ahol nemzetközi kurátorok, muzeológusok, galeristák, private art dealerek találkoznak. Most itt, az Artphotóban az volt a célunk, hogy a legismertebb képeit újra láthassa a közönség.”

Fétis, 2011–2013 – színezett zselatinos ezüstkontakt nedves kollódiumos negatívról

Artphoto Galéria

A kiállítást Jokesz Antal nyitotta meg, akinek nevéhez többek között egyik alapítóként a negyed évszázadon átnyúló, eddig hat kiadást maga mögött tudó kiállítássorozat, a Dokumentum is fűződik. Megnyitóbeszédében arról a Kerekessel közös szenvedélyükről is beszélt, amely a fotózáson kívül  összekötötte őket:

„Intenzíven építettünk hangreprodukáló berendezéseket, csöves erősítőket, hangfalakat, amelyeket aztán folyamatosan és kölcsönösen teszteltünk és hallgattunk. A látható világot valósághűen ábrázoló kép-, illetve a zenei hangokat természethűen közvetítő hangrögzítésnek ugyanis számtalan közös vonása van. Mindkettő végzetes módon ki van szolgáltatva az anyagi világ törvényszerűségeinek és a médiumok ebből eredő sajátosságainak.”