Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
„Vlagyimir Putyin orosz elnök célja, hogy állandósítsa a zűrzavart, s ha lehetőségei adódnak, hasznot húzzon a felfordulásból” – értékelte Charly Salonius-Pasternak, a Nemzetközi Kapcsolatok Finn Intézetének szakértője azt, hogy Moszkva a napokban felvetette annak lehetőségét, hogy egyoldalúan módosítsa a Balti-térségben 1985-ben, még a szovjet időkben kijelölt tengeri határokat. A kezdeményezés nemcsak a közvetlenül érintett Litvániában és Finnországban okozott aggodalmat, hanem Svédországban is. A skandináv ország hadseregének főparancsnoka, Micael Bydén közölte, a bejelentés hátterében az áll, hogy Oroszország ellenőrzése alá kívánja vonni a Balti-tengert, és egyben szemet vetett a Svédországhoz tartozó Gotland szigetre is.
Nem ez volt az egyetlen baltikumi provokáció. Két nappal a határmódosítási kezdeményezés után az oroszok az éj leple alatt begyűjtötték azokat a világító bójákat, amelyek a Narva folyón kijelölték Észtország és Oroszország határait. A nem hivatalos magyarázatok szerint Moszkva máshová helyezné a jelzőberendezéseket. Az év elején pedig az észt belügyminiszter, valamint több helyi újságíró autóját rongálták meg az oroszokhoz köthető elkövetők.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a norvég rendőrség bejelentette, fokozódik annak a veszélye, hogy az orosz ügynökök szabotázsakciókat hajtanak végre az infrastrukturális létesítmények, illetve az Ukrajnának szánt segélyszállítmányok ellen.
