Hasbeszélő: Szemet gyönyörködtető élményétkezés olasz módra
4 perc
2024.07.26. 17:30
2024.07.26. 18:32
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Pesten, a Dohány utcában.
Vannak helyek, ahova akkor megyünk, ha valami alkalom adódik. Olyan igazi, kerek évfordulóval, jeles nappal. Utána megfogadjuk, jövünk akkor is, ha minket hívnak, ha mi hívunk valakit, vagy ha valami egyéb apropó adódik, esetleg egyáltalán semmi, csak éppen arra járunk. Aztán telnek-múlnak az évek.
Esetünkben ezúttal az első felvetés igazolt. Ha nem is gömbölyű, de tekintélyes évszám ünneplése vitt minket a kánikulai estén a pesti aszfaltra. A VII. kerület multikulturális, de nem éppen szemet gyönyörködtető forgalmas utcájába, ahol 30 éve működik Fausto di Vora elegáns olasz étterme, nomen est omen, a Fausto’s.
Megvan annak a sora, hogy került a kilencvenes évek elején Budapestre a Friuli-Venezia Giulia-i Carniából származó Fausto, aki állítólag már 13 évesen saját recepteket talált ki, majd udinei, velencei, szöuli, New York-i, Los Angeles-i éttermekben pallérozódott a Michelin-csillagos ég alatt. Küldte-ajánlotta hozzánk mestere, Angelo Paracucci az 1991-ben nyitott belvárosi Marco Polóba, ahol megismerkedett a mai napig hűséges „fegyvertársával” Maul Gergely üzletigazgatóval, valamint rátalált a szerelem. Aztán ők ketten Fausto feleségével, Anikóval hármasban nyitották meg 1994 őszén a Dohány utcai éttermet.
Addigra mi már nagyon megtanultunk „olaszul”. Legalábbis azt hittük. Gyerekkorunkból derengett a Váci utcai Napoletana, a Vigadó téri Bella Italia, boldogult ifjúságunk sorban állós pizzériája, a budai Mészáros utcában a Don Francesco, és így tovább.
Éppen a kilencvenes évekre már valóságos olasz hullám söpört végig az országon, persze, hogy elsősorban a fővárosban. Megvolt a bolognai spagetti, a milánói makaróni, a carbonara, a pizzák kavalkádja, a parmezán, a pármai sonka, a mozarella, a tiramisu, kapiskáltuk a tenger gyümölcseit, meg hogy nem csak a zacskókból szárítva jöhet az oreganó, bazsalikom, rozmaring, meg konzervdobozból a paradicsom.
Aztán jött Fausto, és megmutatta, milyen is, amikor a tradíciókon alapuló olasz konyha felsőbb osztályba lép, és kortárs konyhaművészet lesz belőle.