Kevés gyerek öltözik az óvodai farsangon hr-esnek, coachnak, pszichológusnak, könyvvizsgálónak, vezetői asszisztensnek. És a jelmezek ellenére viszonylag kevés lesz közülük később tényleg űrhajós, kalauz – netán Szoboszlai Dominik.
Megvan még a kamaszkorban írt naplónk valamelyik szekrény mélyén? Javaslom, ne vegyük elő, ne olvasgassuk. Sok tekintetben egészen másik ember köszönne vissza belőle, más elképzelésekkel, más értékrenddel. És legalább annyit kellene küszködnünk azzal, hogy kissé zavarban megindokoljuk neki későbbi pályaválasztásunkat, mint Karinthynak a Találkozás egy fiatalemberrel című írásában.
Természetes, hogy gyerekként még kicsit romantikusabb kép él bennünk a „munka világáról”, mint amikor már élesbe fordul a pályaválasztás, és aztán a rögös, kacskaringós karrierút tényleges taposása. Sokkal vadregényesebb kalandnak tűnik akcióhős rendőrnek, vagy tűzoltónak lenni, mozdonyt vezetni, embereket gyógyítani – mint azt méricskélni, hány nap szabadság van a rendvédelmi szerveknél, mennyi a béren kívüli juttatás a MÁV-nál, vagy hány évet kell tanulni egyetemen és utána is még a szakvizsgákig az orvosin. (Ráadásul fizika és kémia a felvételi – bele se gondoljunk!)
Élhetnek-e együtt valaha az izraeliek és a palesztinok? Mit gondol egy izraeli katona arról, akik nem akarják a gázai háborút? Földes András izraeli videóriportja erre is rákérdez, és azt is megmutatja, hogy milyen háború zajlik maguk az izraeliek között.
A több mint félmillió gépelt oldalnyi szöveg az Arcanum sajtóadatbázisában is megjelent.
Az ukrán dróntámadások pedig az orosz polgárok türelmét is tesztelik.
Azt nem tudtuk meg, hogy ki, hol és mikor jelenti be az eredményt.
Hideg ételre lehet majd költeni az utalványt, pénzre nem váltható át.
