Kinek és miért ad bájos pandákat Kína, miért lehet minden japán neve 500 év múlva Szato, és mennyire pontos egy tóriumóra?
13 perc
2024.09.26. 13:00
2024.10.01. 09:30
A héten bájos és veszedelmes állatokról is mesélünk. A bájosak a Kínában élő óriáspandák. Peking baráti országokat szokott jutalmazni belőlük egy párral, de egy finn magán állatkert most idő előtt visszaadott egyet, mert nincs pénze a tartásukra. A veszedelmes állatok az 1945 nyarán a Csendes-óceánon amerikai haditengerészekből lamározó cápák, akik az elsüllyedt hajójukról menekülőket vették célba. A tragikus eset baljós módon visszaköszön Steven Spielberg A cápa című klasszikusában is. A kiszolgáltatott katonák számára végtelennek tűnhetett az idő, amíg kimentették őket, egy új atomóra viszont – ami a cézium helyett a tórium izotópjával működik –, más nagyságrendet képviselő pontosságával a tudósok előtt a világmindenség végtelenjét nyithatja meg.
A hét diplomáciai eszköze: kínai óriáspanda
Finnország úgy döntött, hogy a határidő előtt nyolc évvel, már idén decemberben visszaadja Kínának azt az óriáspandapárt, amely az Ahtari állatkertben él. A tulajdonos már nem tudja megengedni magának
Lumi és Pyry tartásának évi 1,5 millió eurós költségét.
A finn kormány tavaly elutasította a cég támogatási kérelmét. Az összegben benne van a Kínának fizetett „bérleti díj” is, mert a kedves állatokat nem örökbe kapták. Lumi és Pyry röviddel azután érkezett az állatkertbe, hogy Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő 2017-ben Finnországban járt. Az Ahtaru tulajdonosa nyolcmillió eurót fordított arra, hogy kialakítsa az élőhelyüket, és a 2018 januárjában indult szerződés futamideje 15 év volt. A pandák most a karanténjukat töltik, mielőtt hazaindulnának.
Kína a csak nála élő pandákat diplomáciai eszközként használja: ha gesztust akar gyakorolni, akkor egy párt ad a kedvezményezett országnak. A megállapodás szerint ha kölyök születik, akkor az Pekinget illeti. A történészek úgy tudják, a kedves, ám szerfölött lusta állatból elsőként a Tang-dinasztiához tartozó, 624 és 705 között élt Vu Cö-tien császárnő küldött ajándékba egy példányt a japán udvarba. Nyugaton a panda egészen a XIX. század második feléig ismeretlen volt. Lenyúzott fekete-fehér bundájával először Szecsuánban találkozott egy francia misszionárius, Armand David, aki egy helyi vadásztól kapta azt ajándékba. Hugo Weigold német zoológus volt az első nyugati, aki – 1916-os kínai útján – élő pandát látott, a volt amerikai elnök két fia, ifjabb Theodore és Kermit Roosevelt pedig külföldiekként először lőttek pandát 1929-ben.
Élő példány 1936-ban jutott el először Nyugatra: a férje halála után annak expedícióját megöröklő New York-i társasági hölgy, Ruth Harkness vitt az USA-ba egy talált kölyköt, Szu Lint. A panda a chicagói Brookfield állatkertbe került, de ott két év után kimúlt. Miután Japán lerohanta Kínát, majd kitört a második világháború, háttérbe szorult a Nyugaton éppen éledező pandaláz, és a népköztársaság 1949-es kikiáltását követően Mao Ce-tung kommunista pártvezér – a császári múlthoz visszatérve – politikai gesztussá tette az ajándékozást. Első külföldi országként 1957-ben az akkor még testvéri Szovjetunió kapott pandát, de jutott a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak is.
A leghíresebb ajándékozásra 1972-ben került sor, amikor a Kína diplomáciai elszigeteltségét megtörve Pekingbe látogató Richard Nixon amerikai elnök egy pandapárral térhetett haza. Hszing Hszing és Ling Ling a washingtoni állatkert szenzációi lettek – előbbi 1999-ben, utóbbi 1992-ben költözött az örök bambuszmezőkre –, és egy csapásra újraélesztették a macilázat. Edward Heath brit kormányfő 1974-es útjának jutalma Csia Csia és Csing Csing volt – amit London két fehér rinocérosszal hálált meg –, de kapott pandákat Franciaország, Japán és Németország is.
