„Őrületesen nagy szerelem volt” – sok évtizedes adósságot törleszt a Nemzeti Galéria nagyszabású Galimberti-Dénes-tárlata
5 perc
2024.10.20. 15:30
Sok évtizedes adósságot törlesztve először nyílt közös, átfogó kiállítása az 1915-ben elhunyt Galimberti Sándor – Dénes Valéria festőművész házaspárnak a Magyar Nemzeti Galériában. A páros életmű száz év után is meglepetésekkel szolgál.
„Olyan volt ez a két ember, mint két sudár fa, amelyek egyenesen nőnek fel egymás mellett, anélkül, hogy az egyik alárendelné magát a másiknak, hogy az egyik elvenné a napfényt a másiktól” – Simon Jolán szavalóművész, Kassák Lajos felesége így emlékezett a Galimberti Sándor – Dénes Valéria házaspárra. Mindketten festőművészek voltak, akik nemcsak a magánéletben, hanem a hivatásukban is rendkívüli szimbiózisban éltek. Mind életművük, mind egyenrangú, egymást támogató viszonyuk figyelemre méltó, a korukat messze megelőző volt.
Ezért meglepő, hogy csak most, több mint 140 évvel Galimberti Sándor születése után nyílt közös, a teljes ismert anyag bemutatására törekvő kiállításuk a Magyar Nemzeti Galériában. A Liszt Ünnep – Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megvalósuló tárlat nemcsak a művészpár, hanem a festő férj első felesége, Lanov Mária, és az apa, Luigi Galimberti alkotásait is bemutatja. (A kiállítást 370 oldalas katalógus kíséri, ez róluk az első jelentős monográfia.)
„Túlzás nélkül állítható, hogy Galimbertiék az első világháborút megelőző időszak magyarországi festészetének legradikálisabb, legszabadabb, minden konvenciótól és társadalmi köteléktől mentes, végül csoportosulásoktól is függetlenedni tudó, saját utas művészpárosává váltak” – olvasható a kiállításon, amely a hazai művészettörténészek „sok évtizedes adósságát” igyekszik törleszteni. A megkésettség magyarázata lehet, hogy életművük jelentős része szétszóródott, elveszett, alig több mint negyven festményük maradt csak fenn.
Az olasz származású, de Kaposváron született Galimberti Sándornak a szülővárosában 2002-ben volt átfogó tárlata, de az azóta eltelt időben bővült az ismert képeik száma, a legújabb kutatások pedig jelentősen átírták e két alkotó történetét. „Amit idáig tudtunk erről a festőpárosról, csak részben igaz. Sok mindenről kiderült, hogy mese volt. Sok képet nem az festett, akiről gondoltuk, nem azt ábrázolja, amit gondoltunk, és nem is akkor készült” – magyarázta Barki Gergely művészettörténész, a kiállítás kurátora. Szerinte a tárlat csupán az út eleje az egymásba fonódó két életmű tisztázása felé, amelyhez a szakma és a közönség segítségére is számítanak.