Aligha dicsérnék meg az École hoteliere de Lausanne magánegyetem kurzusain Orbán Ráhelt, hogyan lehetett egy eleve halálra ítélt üzleti tervvel luxusszállodát elindítani Magyarország olyan vidékén, amelyet a mai napig inkább a poros jelzővel illetnek. Pedig a kormányfő lánya nem kevés pénzből mesterdiplomázott a világ elitjébe tartozók között, majd hazajött, nyakába szakadt fél tucat szálloda – és szinte egyik sem jön ki a bevételeiből. Becsületére legyen mondva, hogy a kormánybarát sajtóban is elismerte: kezdetektől „érzékelni lehetett azt a patthelyzetet, hogy mi történik akkor, ha egyszerre két különböző szegmenst próbálunk kiszolgálni”, a luxusra vágyó magánutazókat és a rendezvényszervezőket. Az már a kormánykritikus sajtóból derült ki, hogy a kormányfői család nemhogy további befektetésekkel csinosította volna ki a Pest megyei kisvárost, hanem jöttükre még a turai önkormányzat mérsékelte a turisztikai bevételekre kivetett helyi adót.
Bár az elmúlt években több Tiborcz-érdekeltségbe is úgy öntötték a – nemegyszer állami – milliárdokat, mintha nem lenne holnap, a turain kívül is vannak beruházások, amelyek sehogy sem akarnak beindulni. Aggódni azért nem kell, a cégcsoport ékkövei annyi pénzt hoznak, aminek köszönhetően még évekig vagy akár évtizedekig is elketyeg a birodalom. A piaci logika ugyan valóban változtatást kíván, ha egy vállalkozás veszteségessé válik, Tiborczék döntése mégis furcsának tűnhet: az elmúlt 14 évben ugyanis sok minden igaz volt a nemzeti együttműködés rendszerére, de az pont nem, hogy a piac alakította volna a döntéseit. Inkább a fordítottja történt: birodalmak és milliárdosok nőttek ki a semmiből úgy, hogy nekik maguknak nem kellett sokat beletenniük.
Most viszont (egyelőre) senki nem dobott mentőövet, november elsején minden szállóvendégnek el kell hagynia a friss Michelin Guide által éppen a napokban ajánlott hotelt, és onnantól végleg megszűnik a szobafoglalás lehetősége. A kvázi bezárás viszont egy eddig evidensnek épp nem mondható kérdést is megnyitott: hány Tiborcz-vállalkozás lehet még hasonló helyzetben? Szükség lesz máshol is „finomhangolásra”? Mi zajlik a birodalom mélyrétegeiben? Hogy ezt megtudjuk, átnéztük a Tiborcz-közeli cégek tavalyi mérlegeit (és a veszteséges vállalkozásoknál visszamentünk még 4 évet). Összesen több mint 130 cégről van szó – a NER kormányra kerülése óta Tiborcz a BDPST Zrt.-n és leányvállalatain, valamint az alapkezelője által igazgatott magántőkealapokon keresztül ekkorára növelte a cégcsoportját. 2010-ben mindösszesen 8 vállalkozás volt a nevén, és majdnem mind az Elios elődjeként funkcionált. Ebből lett mára 135 cég, pont 127-tel több, mint akkor: mondhatni, szignifikáns a növekedés.