A szombati választásokon dönthetik el a grúzok, sikerül-e megállítani az orosz befolyást

Ugyanúgy alkudozott sokáig Brüsszel a Moszkva felé húzó grúz rezsimmel, mint sokáig Putyinnal: addig-addig, amíg a grúz állam leépült, a grúz társadalom megtérdelt, Európa egyik legfontosabb védelmi övezete pedig meggyengült. Így jutottunk el a mai grúz választásokig. Most a lét a tét a demokratikus grúz államnak, az Európai Unió számára pedig az, lesz-e aki a Kaukázusban feltartóztassa az orosz birodalmi restaurációt.

„Csatlakozni fogunk az Európai Unióhoz, de nem hagyjuk, hogy diktáljanak nekünk, a saját feltételeink szerint csatlakozunk! Európának nagyobb szüksége van ránk, mint nekünk az EU-ra” – beszédes fenyegetőzve ígérgetős hangnem. A kormányzó Grúz Álom Párt vezetése szónokol így az uniós csatlakozásról. Nincs mögötte igazi európai elköteleződés, Vano Skikvadze, a Nyílt Társadalomért Alapítvány grúziai programjának vezetője arra figyelmeztet, amit látunk és hallunk a hatalmon lévő grúz kabinettől, az csupán mimikri, álca. Az oroszbarát hatalom játszmázik, mert az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború miatt szűkül a mozgástere.

Márpedig hamarosan színt kell vallani. Minél inkább belesüllyed Moszkva a háborús válságba, annál inkább nő a Kaukázus biztonságpolitikai jelentősége. Érzi ezt a grúz társadalom is, a több cikluson át stabilan hatalmon lévő kormány népszerűsége azóta csökken határozottan, hogy az ukrajnai háború kitörésekor elkötelezte magát az orosz vezetés mellett.

Brüsszel hosszan tanácstalankodott, az elmúlt két évben próbált eltekinteni a grúz kremlinizációtól, és abban bízott, az euroatlanti integráció kellően vonzó és megnyugtató perspektívát kínál. Tavaly éppen ezért uniós tagjelölti státuszt kapott Ukrajna és Moldova mellett Grúzia is annak ellenére, hogy a feltételül szabott 12 pontból gyakorlatilag semmit nem teljesített.

Jótett helyébe ne várj jót. Az orosz oligarcha támogatással hatalmon lévő Grúz Álom Párt és vezére, Bidzina Ivanisvili most úgy érzi, biankó csekket kapott az EU-tól. A kormány minden lehető alkalommal el is mondja: a teljesítmény nélküli tagjelöltstátusz a bizonyíték arra, hogy valójában a grúz kormány diktálja a csatlakozás mikéntjét. Moszkva is megértette a játszma lényegét és tétjét: ahol lehet, ott hátráltatja, akadályozza, lassítja vagy éppen szabotálja Grúzia EU csatlakozását.

Ebben az ide-oda kacsingatós időszakban került a törvényhozás elé az „orosz törvénynek” gúnyolt, külföldi ügynökökre vonatkozó törvény és felpörgettek egy sor grúziai jogállam leépítését hozó törvénymódosítás elfogadását. A korábban is erőszakos melegellenes gyűlöletkampány szintet lépett, tovább nőtt az újságírókat és a civil szervezeteket célzó nyomás. Állandó zaklatásról, megfélemlítésről számoltak be az ellenzéki pártok és pártvezetők. Végső ostrom alá került a grúz demokrácia, és hiába szépíti az összképet a propaganda: a kormány iránti bizalom megrendült és napról napra csökken.
Későn ugyan, de az EU is észbe kapott, ebben a posztszovjet világban engedményeknek és alkuknak helye nincs. A grúz választások előtte egy hónappal határozottan jelezték Tbiliszinek: az utóbbi évben előterjesztett törvények vállalhatatlanok, nincsenek összhangban az Európai Unió alapértékeivel. Ha a jogszabályokat nem vonják vissza, akkor egyre távolabb sodródhat Grúzia a csatlakozási tárgyalások fejezeteinek megnyitásától. Alig három héttel a választásokkal előtt az Európai Unió Grúziába rendelt nagykövete, Pawel Herczynski egyenesen úgy fogalmazott: ezzel az ügynöktörvénnyel nincs helye Grúziának e az EU-ban.

A fékek és ellensúlyok leépítése miatt máris, szó szerint fizetnie kell az országnak. Az EU-képviselet nem finomkodott, októberben az X-en jelentette be: 121 millió eurós pénzügyi támogatást vonnak meg az országtól. Néhány hetes gondolkodási időt kaptak a grúzok: az EU-csatlakozásról szóló, a kormány integrációs teljesítményét értékelő uniós jelentés csak a választások után teszik közzé.

„Végre felébredtek európai barátaink és elkezdték nevén nevezni a dolgokat, egyértelmű üzeneteket küldenek Tbiliszinek” – a Lelo ellenzéki párt elnöke, Badri Japaridze megkönnyebbülve értékelte a szigorításokat. A háború előtt a grúz ellenzék hiába jelezte ugyan éveken át, hogy nem lehet a Kreml támogatta kormánynak hinni és politikai alkut kínálni – de a figyelmeztetésnek eddig nem volt foganatja.

Az Unió vezetése pont úgy óvatoskodott, ahogy, ahogy Angela Merkel korábban a putyini Oroszországhoz viszonyult: újabb és újabb esélyt adott az utolsó utáni pillanatig az együttműködésre.
Az Unió mellett az USA is bekeményített az utóbbi hetekben. Tiltakozásul a békés tüntetőket és az ellenzéki politikusokat célzó támadások miatt Washington Grúzia elleni szankciókat vezetett be. A Voice of America arra figyelmeztet, Ivanisvili és a hozzá lojális politikai megbízottak ellen személyekre szabott szankciókat is előkészítettek.

Mindez kellett ahhoz, hogy a grúz kabinet megértse: elment a falig, innen nincs tovább. A jelenlegi kormány kivár, a NATO-csatlakozás témájáról pedig mélyen hallgat. Az atlanti szövetség két legutóbbi csúcstalálkozójára csak miniszteri szintű képviseletet delegáltak. Igaz, korántsem meglepő ez az időhúzás, 12 évnyi kormányzás alatt egyszer sem került napirendre a NATO-csatlakozás.

Pedig ez és az EU-tagság az, ami Grúzia számára érdemi perspektívát jelenthet. Ivanisviliék a háború kezdetekor arra fogadtak, Ukrajna heteken belül kapitulál. Vesztettek. Az ukránok máig kitartanak, a kitartás pedig a grúz szavazók számára azt üzeni, mégsem kell annyira tartani az orosz medve halálos ölelésétől. Szintén biztató, hogy Moldáviában – ha halvány többséggel is – de az Európa-pártiak győztek. Az azeri kormány pedig úgy közelit az Unió felé, hogy az országban még ott állomásozik az orosz haderő. Azerbajdzsán fokozottan kiszolgáltatott az orosz energiaellátásnak, az azeri kormány mégis tartja a távolságot Moszkvától.

A Kaukázus, a posztszovjet világ fokozott nyomás alatt lévő térsége minden birodalmi restaurációs kísérlet, zsarolás ellenére irányt vált. Lassan, óvatosan, inogva, de változik. Moszkva érzi az új szeleket, különösen mióta az ukrán hadsereg betört a Kurszk-régióba. Moszkva kapkodni kezdett, és segítségért folyamodik: hírek szerint 12 ezer észak-koreai zsoldost vet be a Putyin-rezsim Ukrajnában. Ilyen körülmények között járulnak urnához a grúz választók, és ilyen folyamatok igényelnek most fokozott európai figyelmet és támogatást. Még békében, még demokráciában szavaznak a grúzok.

Ez a cikk az n-ost által szervezett és az Erste Stiftung által finanszírozott tényfeltáró újságíróút részeként íródott.

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, amely nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést.