Műkritikus. Egy súlyosan veszélyeztetett állatfaj

Az AICA (Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége) friss kutatása átfogó képet ad a művészeti kritikusok helyzetéről világszerte. A kutatás célja az volt, hogy részletesen feltérképezze a szakma jelenlegi állapotát, rávilágítson a tagok munkakörülményeire, demográfiai jellemzőire, szakmai kihívásaira és motivációira. A felmérés adatai alapot nyújtanak az AICA politikai ajánlásainak kidolgozásához, valamint a szakma támogatására és megerősítésére irányuló stratégiák kialakításához. A kutatást három szakértő, Elli Leventaki, Mary Mikaelyan és Omar Mirza készítette. A projekt az AICA International keretein belül zajlott, a szervezet AICA Akadémia programjának részeként. A kutatás tervezését és megvalósítását Mathilde Roman koordinálta a 2023-as krakkói AICA-kongresszuson elindított kezdeményezés részeként.

De mi is az az AICA? A műkritikusokat, kurátorokat, művészettörténészeket és esztétákat tömörítő szervezet 1950-ben alakult, közvetlenül a UNESCO párizsi székhelyén tartott két nemzetközi kongresszus (1948, 1949) után.

Az alapítók célja a műkritika szerepének meghatározása, a művészekkel és a közönséggel szembeni felelősség elemzése, valamint a művészettörténet és a kultúra fejlődéséhez való hozzájárulás volt.

Az alapítók között a kor legismertebb szakemberei szerepeltek, mint például André Chastel, Herbert Read és Lionello Venturi. Egy évvel később az AICA nem kormányzati szervezetként (NGO) hivatalos státuszt kapott. Azóta a szövetség több mint 5000 művészeti szakembert fog össze 95 országból, 63 nemzeti szekció és egy nyílt szekció keretében.

Az AICA 2024-es felmérése világosan bemutatja a művészeti kritikusok közösségének erősségeit és kihívásait. A tagok magas képzettsége és elkötelezettsége mellett a pénzügyi bizonytalanság és a szakma fiatalítása jelentős problémát jelent. A felmérés eredményei fontos alapot nyújtanak az AICA jövőbeli stratégiáinak és ajánlásainak kialakításához, amelyek célja a művészeti kritikusok munkakörülményeinek javítása és a szakma hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. A 2024-es globális felmérésben 434 tag vett részt, ami a teljes tagság körülbelül 8,7%-át jelenti. Az eredmény tehát reprezentatívnak tekinthető, de csak általános megállapítások tételére jogosít.

Országok szerinti megoszlás

HVG

Demográfia és szakmai összetétel

A felmérés 434 válaszadót foglalt magában, akik a világ 59 országát képviselik. Az adatok alapján a válaszadók 24,4%-a Franciaországban él, ami a legmagasabb arányt jelenti. Az Egyesült Államokban élők 11,1%-ot tesznek ki, míg Spanyolországot a válaszadók 6,8%-a képviseli. Németország és Kanada egyaránt 3,6%-kal szerepel, Hollandiában és Svájcban 2,7%, illetve 2,5% található. Ez az adatsor azt mutatja, hogy az AICA tagjainak többsége Európából származik, de jelentős nemzetközi jelenléttel bír, beleértve Észak-Amerikát és más régiókat is.

Nemek szerinti megosztás

HVG

A nemek szerinti megoszlásban a női tagok dominálnak: a válaszadók 64,7%-a nő, míg a férfiak aránya 34,1%. Ez az arány több mint kétszeres női többséget jelez. Ezen túlmenően 1,2% queer, transz vagy nem bináris identitásúként azonosította magát. A szakma nemi megoszlása figyelemre méltó, mivel más művészeti területeken gyakran a férfi dominancia jellemző.

Korstruktúra és tapasztalat

A válaszadók korcsoport szerinti megoszlása változatos képet mutat. A legnagyobb arányban a 31-45 és 56-70 évesek csoportja szerepel, mindkét kategóriában 27,6%-kal. A 70 év felettiek 21,4%-ot tesznek ki, míg a 46-55 évesek aránya 17,5%. A fiatalabb, 18-30 éves korosztály mindössze 5,8%-os jelenléttel bír. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a művészeti kritika területe tapasztalt szakemberekre épül, míg a fiatalabb generációk bevonása/bevonódása korlátozott.

Életkor szerinti megoszlás

HVG

A szakmai tapasztalat alapján a válaszadók 37,1%-a több mint 31 éve dolgozik a szakmában. További 24,7% rendelkezik 11-20 éves, 23,7% pedig 21-30 éves tapasztalattal. Csak 3,9% dolgozik kevesebb mint 5 éve ezen a területen. Ez a magas tapasztalati szint rávilágít a szakma iránti hosszú távú elkötelezettségre.

Oktatás és szakmai háttér

Az AICA tagjainak képzettsége kiemelkedően magas. A válaszadók 83,2%-ának van mesterfokozata, doktori vagy posztdoktori képzettsége. Közülük 38,5% mesterfokozattal, 33,9% doktori fokozattal, míg 10,8% posztdoktori státusszal rendelkezik. Az alapképzéssel rendelkezők aránya 9,4%, míg kevesebb mint 1% nyilatkozott úgy, hogy nincs felsőfokú végzettsége.

A legmagasabb iskolai végzettség megoszlása

HVG

A tanulmányok területei alapján a válaszadók 44%-a művészettörténetet vagy kortárs művészetet tanult. További 20% bölcsészettudományi, 12% képzőművészeti, míg 10% kulturális tanulmányokat végzett.

Az adatok azt sugallják, hogy az AICA tagjai magasan képzett szakemberek, akik sok esetben multidiszciplináris ismeretekkel is rendelkeznek.

Munkakörülmények és karrierváltás

A felmérés egyik fontos kérdése az anyagi bizonytalanság és a karrierváltás kapcsolata volt. A válaszadók 48,4%-a nyilatkozott úgy, hogy soha nem gondolkodott el a karrierváltáson anyagi okokból. Ugyanakkor 43,8% már fontolgatta ezt, ami rávilágít a szakmát érintő pénzügyi kihívásokra.

A jövedelemforrások elemzése szerint a legtöbb válaszadó (66,1%) projektenként számolja el díjazását. Csak 3,7% dolgozik órabérért, míg 5% havi fizetésben részesül. A válaszadók 6%-a nem kap fizetést a munkájáért, ami a szakma kiszolgáltatottságát jelzi.

Fizetési adatok

Az óradíjakat tekintve a válaszadók körében széles skála figyelhető meg: 25% keres 20 euró alatt óránként, 50% óradíja 20 és 50 euró között mozog, 25% keres 50 euró felett, közülük 14,3% 21-30 euró között. Ezek az adatok azt mutatják, hogy bár vannak kiemelkedően kereső szakemberek, a többség alacsony vagy közepes jövedelemre támaszkodik.

Nyelvi diverzitás és írás

Az AICA tagjai által használt írási nyelvek tükrözik a szövetség nemzetközi jellegét. A leggyakrabban használt nyelvek: angol: 38,3%, francia: 24,3%, spanyol: 9,6%. Ezek mellett kisebb arányban szerepel több más nyelv, például német (3,4%), katalán (2,8%), török (2,2%) és portugál (2%).

Motivációk és kihívások

A válaszadók motivációit tekintve az érzelmi tényezők dominálnak: a válaszadók 65,3%-a említette a „szenvedélyt” és a „szeretetet” fő hajtóerőként. Az intellektuális tényezők, például a kutatás és a tanulás, 34,7%-ot képviseltek. Csak négy válaszadó nyilatkozott úgy, hogy a pénz motiválja őt.

A kihívások között a legtöbben az alulfizetettséget, a bizonytalan munkakörülményeket és a szakma elismertségének hiányát emelték ki.

Az AICA céljai és tagok elvárásai

A tagok szerint az AICA legfontosabb feladatai a következők: a művészeti kritikusok munkájának elismerése és támogatása (30,7%), a szólásszabadság védelme és a cenzúra elleni küzdelem (24,6%), a kritikusok díjazásának védelme (23,6%). Ezek az eredmények rávilágítanak arra, hogy a tagok elsősorban az anyagi és szakmai biztonság erősítését várják a szervezettől.

A felmérésből kiderül, hogy a műkritikusok és kurátorok világszerte anyagi bizonytalansággal küzdenek, de az óradíjak és fizetési modellek jelentősen eltérnek régiónként. Míg a globális átlagban a válaszadók óradíjának legnagyobb része 20-50 euró között mozog, Magyarországon ez az összeg töredéke.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar közoktatásból kivezetett művészettörténet-oktatás tovább csökkenti a művészeti kritika iránti társadalmi érdeklődést, miközben a szakmában dolgozók már most is alacsony jövedelemmel és csekély társadalmi presztízzsel és néznek szembe.

Az AICA Magyar Tagozata jelenleg 69 taggal rendelkezik, a párizsi központ további 11 jelentkezés elbírálását végzi. Az új, 2023-ban megválasztott vezetőség egyik legfontosabb célkitűzése az AICA-díj felélesztése volt, amelyet idén januárban három kategóriában ki is osztottak – „Legjobb kritika”, „Legjobb egyéni kiállítás” és „Legjobb kurátori projekt” – véletlenszerűen választott zsűritagok közreműködésével az FKSE-ben (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület).

AFP / Monika Skolimowska / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

További jelentős projektjük a Kurátori praxisok Magyarországon a rendszerváltás után című előadás-sorozat, amely a hazai kiállítástörténet elmúlt harminc évét és meghatározó kurátori tevékenységeit dolgozza fel. Az első évadot az MKE (Magyar Képzőművészeti Egyetem) fogadta be, míg a második évad a METU Művészet- és Designelméleti Intézetével együttműködve folytatódik. Emellett újraindították a szervezet Facebook-oldalát, elindítottak egy Instagram-csatornát, és online elérhetővé tették a lengyel, cseh és szlovák AICA-tagokkal közösen kiadott Bridging the Gaps című kritikatörténeti antológiát, amely a Visegrádi Alap támogatásával készült. Szakmai közéleti tevékenységük során állást foglaltak a középiskolai művészettörténet-oktatás megszüntetése ellen, és más szakmai ügyekben is aktívan jelen voltak/vannak.

A jövőbeli terveik között szerepel az AICA-díjak 2025-ös kiosztása, valamint a „Kurátori Praxisok” sorozat kétnyelvű kiadvány formájában történő megjelentetése. Szintén 2025-ben közös nemzetközi kritikusi projektet terveznek a cseh, szlovák és lengyel tagozatokkal, amely fiatal, harminc év alatti szerzőket mentorálna, összhangban a fent ismertetett kutatási eredményekkel.

_

A cikk elkészültéért köszönettel tartozunk az AICA Magyar Tagozatának képviseletében Balázs-Miklós Katának és Don Tamásnak, az AICA Nemzetközi Irodája részéről pedig Sonja Recansensnek.

A diagramok a felmérés eredményeinek közlésekor bemutatott eredeti diagramok magyarra fordításával készültek.

Ezekre vonatkozó kreditek:

Editorial coordination: Sonia Recasens

Study Design and Realisation: Elli Leventaki, Mary Mikaelyan, Omar Mirza

Translation: Daniela Ayestaran and Sadie Fletcher

@AICA – International Secretariat

Graphic Design: LMpolymago

–

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!