„Simicska óta nem az ideológia, hanem a parancsuralom és a puszta anyagi érdek köti össze a kivételezetteket”

A gazdaság szenved, mégis gyorsul a privátbanki vagyon növekedése, azon belül is főleg a leggazdagabbaké. Miért mélyül a jövedelmi szakadék?

Vagyon alapvetően kétféleképpen keletkezik (az öröklést és adományozást leszámítva): munka- vagy tőkejövedelemből. Az utóbbihoz sorolom azt is, amikor egy vagyonelem felértékelődik. Magyarországon pedig több mint kilencvenszázalékos a saját ingatlannal rendelkezők aránya, vagyis ők elvileg mind gazdagodtak. Emiatt a vagyont tekintve kevesen érzik magukat rosszabb helyzetűnek, mint néhány éve, miközben a többség mindennapi megélhetése sokkal nehezebb lett. Két-három évvel ezelőtt a lakosság négyötödének nem volt az ingatlanán kívül érdemi megtakarítása, ma viszont szerintem már legalább az emberek 90 százalékánál ez a helyzet.

A bankok szerint az ügyfelek legalább negyede rendszeresen megtakarít.

Ez csak technikai igazság. A kisebb megtakarításokat az utóbbi időben felemésztették a növekvő megélhetési kiadások. Ki lehet persze mutatni megtakarítókat például abból, hogy hányan vezetnek számlát az államkincstárnál és vásárolnak valamennyi állampapírt, de ha a bankok által vagyonosként kezelt, legalább harmincmilliós megtakarítással bíró ügyfeleket nézzük, mindössze 35-40 ezer emberről beszélünk. A privátbanki vagyonok százmilliónál kezdődnek, ennyi befektetése körülbelül húszezer ügyfélnek van, akik együttesen tízezermilliárd forinttal bírnak. Általános trend, hogy a leggazdagabb egy százalék exponenciálisan gazdagszik. Két évvel ezelőtt sokan kétkedtek, amikor azt prognosztizáltuk, hogy 2025 végére hét dollármilliárdosunk lesz.

Különösen szemet szúr a többszörös dollármilliárdos, Mészáros Lőrinc tavalyi duplázása. Mennyiben tolta meg a hozzá hasonlók elképesztő gyarapodását a politika?

Az inflációt figyelembe véve egy 2010-ben százmilliós vagyonnak ma majdnem kétszázmilliósnak kell lennie. Ehhez képest a privátbanki vagyon az ötszörösére nőtt, de az egyes ügyfelek szintjén egyáltalán nem ez a jellemző. A várakozásaink szerint e vagyontömeg növekedése tovább gyorsul, a következő négy évben ismét megduplázódik és tovább koncentrálódik. Magyar sajátosság, hogy a felső középosztály nem tud a jövedelmeiből érdemben megtakarítani, és amíg ugyanazért a munkáért fele- vagy harmadakkora bért kap, mint Ausztriában vagy Németországban, addig erre nem is lesz módja. Fenntart ugyan egy elvárt jó életszínvonalat, de a havi egymilliós jövedelemnek nem különíti el a harmadát hosszú távú öngondoskodásra.

Ne kerüljük meg a politikai hátszél hatását, ha arról beszélünk, hogy nálunk úgy teremnek a kiskirályok, hogy közben leszakadunk a Nyugattól!