Ezért együnk együtt húsvétkor is

„Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek” – hangzik a szállóige-szerűen is használt sor Arany János Családi kör című versében, amihez most már hozzátehetjük: nemcsak az ételt érezzük finomabbnak, hanem magunkat is boldogabbnak, ha másokkal költjük el. Az egy hónappal ezelőtt kiadott World Happiness Report, azaz a világ országainak boldogságszintjét mérő éves jelentés egyik fontos tanulmánya ugyanis arra hívja fel a figyelmet, milyen szoros összefüggés van az élettel való elégedettségünk, valamint a pozitív gondolataink és aközött, hogy milyen gyakran étkezünk másokkal közösen. Ez a hatás életkortól, nemtől, kultúrától, országtól vagy vallástól függetlenül érvényesül.

Kenyeres pajtások és magányos étkezők

Ez jó hír, különösen húsvét (vagy karácsony) táján, amikor a családok igyekeznek, akár a szokásosnál jóval nagyobb körben is, közösen elkölteni legalább egy-két ünnepi étkezést. Évezredek óta tudható persze, hogy a fehér asztal melletti találkozások milyen jó hatással vannak a pszichére és a társas kötődésekre, több nyelvben a barát-partner-társ szavak gyökere a kenyér megosztására (a latin „cum panis”-ra) vezethető vissza, ahogyan erre utal a magyar „kenyeres pajtás” kifejezés is. Alberto Prati, a patinás UCL (University College London) adjunktusa és kutatótársai viszont most arra voltak kíváncsiak, hogyan lehet ezt a hatást tudományosan is igazolni, felmérni.

Egy nemzetközi vizsgálat keretében 142 ország több mint 150 ezer lakosát kérdezték meg az étkezési szokásaikról (az elmúlt héten hányszor ebédeltek és vacsoráztak másokkal) és a jóllétükről. A válaszok régiónként igen nagy szórásokat mutattak, hiszen Dél-Amerikában például az ott élők étkezéseik több mint kétharmadát másokkal együtt költik el, ugyanakkor Dél- és Kelet-Ázsia országaiban (India, Pakisztán, Banglades, Japán és Dél-Korea) ez az arány kevesebb mint egyharmados. Magyarország e téren a középmezőnybe tartozik.