Ferenc pápa után nem kapcsolhat hátramenetbe egyház, mert akkor kettészakadnak a katolikusok – nemzetközi lapszemle
Ferenc átformálta az egyházat, de nem olyan mértékben, ahogyan remélte. A szegényeket képviselte, ám közben olyan eszméket támogatott, amelyek tartósították a nyomort. Vagyis hiába volt sok tekintetben az első, a mérlege kiábrándító. A bíborosokra nyomás fog nehezedni, hogy ne európai pápát válasszanak utódjának. Központi téma a világlapokban Ferenc pápa halála.
Financial Times
A vezércikk azt emeli a könyörületes, reformer pápa örökségeként, hogy korszerűsítési törekvéseivel ihletet adott másoknak, habár amit el tudott érni, az elmaradt a támogatók várakozásaitól. De 12 évi munkásságát úgy fejezte be, ahogyan kezdte: az emberek között.
Szerénysége és elszántsága, hogy a szegények és az út szélén maradtak hangja legyen, az egyik olyan tulajdonsága volt, ami megkülönböztette sok elődjétől. Nem módosított a doktrínán a szexualitás, a hit és a házasság kérdésében, viszont nagyon is más hangot ütött meg a vitákban, mert jelezni kívánta, hogy toleranciára és megértésre van szükség.
Az egyház azért küzd, hogy jelentős tényező maradjon a mai világban, ezért Ferenc igyekezett erkölcsi iránytűvé tenni, túl a családon és a hálószobán. Kifejezetten a menekültek pártjára állt, és hangot adott nemtetszésének Ukrajna és a Közel-Kelet ügyében.
Személyes vonzerejét azonban nem tudta hasznosítani olyan reformokhoz, amelyek pl. megállították volna az egyház hanyatlását a fejlett világban. Ugyanakkor kivívta mind a liberálisok, mind a hagyományos tanítás képviselőinek haragját, és ez a megosztottság megmutatkozik majd az utódlásért folyó versenyben is.