Hetek óta ünneplik az indiai Karnataka államban a Heart Lamp (Szívlámpásnak fordítható) című novelláskötet kannada nyelven író szerzőjét, Banu Mushtaqot és angol fordítóját, Deepa Bhashthit (Dípa Bhasthi), a Nemzetközi Booker-díj idei kitüntetettjeit. Köszöntötte őket Siddamaraiah, Karnataka állam miniszterelnöke is. Három évvel ezelőtt, 2022-ben is indiai szerzőt díjaztak, Gitanjali Shree (Gítandzsalí Srí) írónőé (fordítója Daisy Rockwell) lett Nemzetközi Brooker-díjas Homoksír című hindí nyelven írt regényével.
A kannada nyelv – amelyet 45 millió ember beszél – első írásos emlékei még az első évezredből származnak. A 9. századi Kavirádzsamárgában tudatosan keveredik a kannada a szanszkrittal, és ez évszázadokon át jellemző maradt.
Ez az 1509-ből származó kannada nyelvű felirat a hampi Virupaksha templomban, Krishnadevaraya király koronázását írja le
Wikimedia Commons
A mai kannada nyelvű irodalom Karnataka állam társadalmi és kulturális ellentéteinek lenyomata: beszél a kasztokról, a vallási és a nemi egyenlőségről, a nyelvi sokszínűségről.
Korábban a hivatalos ügyekben és a társadalom felső rétegében, a bráhmin közösségben a mysore-i (maiszori) kannada dialektust beszélték, és lenézték a többi, alacsonyabb rendű kasztokba tartozók által beszélt más kannada dialektusokat. Ezek csak az 1970-80-as években váltak irodalmi nyelvekké. A Banu Mushtaq által használt kannada dialektust Karnataka állam tengerhez közeli részén beszélik. Keveredik a dakhani urduval, ami a karnatakai muszlimok nyelve.
