Tarr Zoltánnak mélyre kell ásnia, hogy átlássa, hová vitte a kulturális területet 16 év – Programok május 15-ig

Az elmúlt pár hétben az irodalmi, filmes, zenei, építészeti, képzőművészeti, színházi és vele a független előadó-művészeti közeg is hallatta a hangját. Mindez remekül mutatja, milyen komoly munkára lesz szükség.

Kelet-Európa ezen szegletében úgy alakult, hogy a nagy társadalmi megfejtések előszeretettel zajlanak a Facebook felületén. Az én algoritmuson az előző levél óta feldobott feminista vitát (Puzsér Róbert valamiért úgy tesz, mintha nem értené, miért kellemetlen megosztani egy erőszakábrázoló mémet poénból) és megannyi posztot a bosszú-felelősségvállalás-elszámoltatás tengely kérdéseiről. Emellett ami a nekem kikavart feedből kifejezetten a kulturális területek felől kirajzolódott – a rendszerváltás útját jól jelző korrupciós botrányok és lemondások mellett (lásd lent) –, az a cselekvési vágy.

Olvastam képzőművészek vitairatát, építészek javaslatait, filmesek párbeszédre hívását, színházak közös igényeit, függetlenek felhívását, könyvesek problémaelemzését, zeneipari szereplők megszólalásait és érkeztek hírek a különböző művészeti iskolákban zajló eseményekről.

Van is miről beszélni, és lenne miről vitázni is. Remélem, hogy a gondolatok és a tenni akarás sem marad a virtuális felületeken, hanem megcsináljuk úgy, akár eleink: körökben ülve, egymással egy fizikai térben. Ha valamit megtanulhattunk ebből az egészen hihetetlen kampányból, akkor az éppen az, hogy élőben érdemes.

Csak a tisztán kulturális területen annyi minden történt, hogy az eseményeket feldolgozni vágyó bulletpointos listám a levél írásakor épp másfél oldalnál jár, tele a független sajtó anyagaival. Összefoglalva tehát, ha valaki képbe szeretne jönni azzal, mi a helyzet három rövid héttel a rendszerváltás után:

Szinte felsorolhatatlan, hogy a sokszor lázálmos kultúrkampf nevében mennyi mindent voltak kénytelenek eltűrni azok, akik nem kötődtek valamilyen formában a most leváltott rendszerhez. Szinte elképzelhetetlen, milyen színes kulturális hálózatot lehetett volna építeni, karban tartani, kísérletezni engedni. Messze nem alakult tökéletes rendszer '89 után, volt persze probléma és vita a 2010-es évek előtti kormányzás alatt is. De ami azóta történt, az egy egészen más szinten zajló kultúrharc volt.

Hankó Balázs, Halász János, Hoppál Péter, Fekete Péter, Csák János, Demeter Szilárd, Závogyán Magdolna, Káel Csaba vagy L. Simon László. Nekik mind lett volna lehetőségük arra, hogy együtt dolgozzanak azzal a sok szakemberrel, akik most munkára készen sürgetik a változást. Vagy, ha nem értenek egyet bizonyos (esztétikai? politikai? morális?) kérdésekben, akár bármikor meghallgassák őket.

Hogy embereknek ne törjön derékba a karrierjük, ne kényszerüljenek emigrációba, ne kelljen második-harmadik-negyedik munkát vállalniuk művészeti vagy alkotótevékenység mellé. 

Magyar Péter Tarr Zoltánt, a Tisza alelnökét és európai parlamenti delegációvezetőjét kérte fel, hogy irányítsa a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztériumot. Feladatairól, kinevezéséről és lehetséges államtitkárairól itt írtunk részletesebben. Nagyon izgalmas lesz nézni, külsősként érkezve hogyan vág bele a munkába (irányok már kirajzolódnak).

Idén nyáron nem lesz hosszú az uborkaszezon.

Itt a szezonnyitás: napos, vizes, kinti, sokáig világosban levős dolgokat lehet csinálni, és remélhetőleg tényleg már csak egy pulcsi kell estére. A hírlevél elején találtok az adott időszakban látogatható kiállítást, aztán napokra bontva következik a programajánlat. Észrevételek, ajánlatok, reklamálás: n.balkanyi@hvg.hu.

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>> 

KIÁLLÍTÁS A HETEKBEN ROVATUNK

Hol? Csemege (1027 Budapest, Margit krt. 25/A)
Ki & mi? Szvetnyik Kata: Nagyon Fáradságos dolog volt ezeket a vad állatokat megfékezni
Miről? „A kiállítás két irány mentén szerveződik. Az egyik azt a viszonyrendszert vizsgálja, amelyben az egyén és a fölé szerveződő hatalom találkozik. A másik irány az öngyógyítás tere.”
Mikor? 2026. május 7. és 31. között. Megnyitó 7-én este hatkor.

Hozzászólások