Az izraeli-iráni háború lezárását jelentette be Donald Trump
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Hol tartanak most az elektromos autók a hatótávolsággal és a töltési rugalmassággal? Milyen távolság befutása természetszerű, és mi kíván odafigyelést? Ennek néztünk utána!
Az elektromobilitás Achilles-sarka az elérhető hatótáv és az akkumulátorok feltöltési sebessége. Hátrányos helyzetből rajtoltak ezekben a témákban az elektromos autók, hiszen a belső égésű motorral ellátott kocsik világában szinte nem is létezik a „hatótávpara” néven emlegetett jelenség, legfeljebb a Kalahári-sivatagban. Elsősorban a dízelek között az elmúlt évtizedekben teljesen magától értetődő volt az egy tankolással elérhető 700-1200 km hasznos hatótávolság, de a benzinesek is hozták az 500-800 km-es átlagot. Ráadásul, ha kezdett kiszáradni az üzemanyagtank, egy fizetéssel és sorban állással együtt maximum tízperces művelettel újra visszakapta az utazó a teljes hatótávját.
És akkor megjelent a hatótávpara
Egy ilyen világba érkeztek meg az első elektromos autók. Olyan autókról beszélünk, amelyek 80-120 km-es hatótávval rendelkeztek – és ne feledjük, hogy ezt az akkuk majdnem teljes leürítésével lehetett csak kihozni belőlük. Ezek a km-értékek körülbelül megegyeztek azzal, amennyit egy átlag dízel, de jó néhány benzines autó még megadott akkor is, amikor már felvillant a műszerfalukon a tankolás szükségességére figyelmeztető piros lámpa. Így különösebben nincs mit csodálkozni azon, hogy kialakult a nevezetes „hatótávpara” az elektromos autót használóknál.
A kezdeti időkben ráadásul a ritka elektromos töltőhálózat, az alacsony teljesítménnyel működő lassú töltés, a technológiai szint miatti lassú töltésfelvétel, valamint a hálózati „konnektoros” töltés volt a benzinkutak alternatívája. Csupa rém lassú megoldás egy olyan felgyorsult világban, ahol egy 30 másodperces videót sem nézünk meg, ha az első 5 másodperc nem elég pörgős.
Az első fontos elektromos kilométerek
Az első generációs elektromosok a városi, elővárosi használatra szorítkoztak. Életképességük alátámasztásaként szokás mondani, hogy az átlag autóhasználó 30 km-t megy egy nap, az meg a kis hatótávból is bőven megoldható. Persze mindenki tudta, hogy ez így nem kerek, növelni kell sürgősen a hatótávot és csökkenteni a töltési időket. Az elektromos autók világában a fejlesztések java erre és a fogyasztók optimalizálására irányult: mert az amúgy sem nagy hatótávot a fényszóróhasználat, a fűtéshasználat, az ablaktörlő, a hegyes-dombos vidék emelkedői vagy egy országúti tempó huzamos tartása is alaposan lerövidítette.
Persze már a kezdetekben is voltak „hardcore” elektromos autózók, akik mintegy utat mutattak a szélesebb körű napi használat megoldása felé. Tették ezt útvonaltervezéssel, az arra épülő napi feladat és töltési lehetőség összehangolásával, az autó elektromos fogyasztóinak a „tudományosan” megtervezett használatával. Miközben az így megismertetett gyakorlati megoldásoktól azért a tömegek számára nem vált még vonzóvá az elektromos autózás, de egy olyan kísérleti utat mutattak a keményvonalas felhasználók, amely mind rendkívül hasznos tapasztalatot adott a jármű- és az infrastruktúra-fejlesztésekhez is.
Végeredményben így juthattunk el a mai állapothoz, amely szerint az elmúlt pár év új elektromosautó-típusaival a városi, elővárosi napi rutin abszolút működő, akkor is, ha hazaérve váratlanul még el kell menni valahová, vagy az irodába érve félig töltött autóval egy, a tervezőbe be nem írt tárgyalásra el kell rohanni a város túloldalára. Sőt, minimális rákészüléssel, tehát egy legalább 80-90 százalékos szintig feltöltött akkupakkal a középtávú, országon belüli utak is töltési szünetek és szélárnyékban vánszorgás nélkül is működnek.
Kevesebb a para, de több figyelem kell
Habár a 180-220 km-t ígérő elektromos autóknál már csökken a hatótáv miatti izgalom, de még így sem csábít nagy kirándulásokra a napi rutinon kívül. Igazán a következő szintet hívhatnánk hatótávkomfortnak, ez a 350-420 km-t ígérő elektromos autóknál áll be. Ezeket vezetve már nincs az a kényszeres hatótávkijelző- és töltöttségjelző-figyelés, nem vesszük le télen a fűtést, nyáron a kondit, és nem akarunk egyfolytában gurulva vitorlázni vagy lejtőn töltést nyerni az akkukba.
Mindamellett nagyobb figyelmet igényel vezetéshasználat közben az energiamenedzselés, mint a kőolajszármazékokat égető autók esetén. Ennek nagyon prózai oka van: a benzin és a gázolaj nagyon nagyvonalú energiahordozók, nagy tűréshatárral. A megszokottnál egy kicsit dinamikusabb vezetési stílus, egy sietősebb szakasz vagy a légkondi-fűtés, ülésfűtés, hifi, világítások abszolút komfortigény szerinti használata nagyságrendileg nem jelentkezik a fogyasztásban. Ez még a legmodernebb elektromosokban sincs így, bár sokat javultak a korai típusokhoz képest, akkor sincs, ha például az országúti és autópálya-tempó gazdaságos tartása már működő.
Az új elektromosoknál a gyártók által megadott hatótávértékeket fenntartással kell kezelni: akárcsak a benzinesek-dízelek gyári fogyasztásértékeit is. Laborkörülmények között teljesíthetők, vagy hihetetlen koncentrálással, forgalom nélküli időszakban. De ezek nem a napi körülmények. Tehát 30 százalékot nyugodtan leszámíthatunk, már csak azért is, mert az elektromos autók felhasználója nem benzines fejjel gondolkozik. Kihasználni az akkukapacitást, tehát teljesen lemeríteni az akkupakkot, amellett, hogy a gyártók sem ajánlják az akkuk élettartama miatt, azért sem előnyös, mert a napi reakcióképességet csökkenti az ilyen gyakorlat: ha hirtelen el kell autózni valahová, üres akkuval nem lehet.
A töltéstől függ a felhasználás
Üzemanyagköltség tekintetében az elektromos autózás akkor hoz, ha a töltés „háznál” történik, saját hálózati ponton: ez a „ház” lehet az otthon vagy akár az iroda is, ezeknél az utcai nyilvános töltőoszlopok energiaárai azért húzósabbak. Ingyenes töltési lehetőség kevés maradt, és ezekre a sorban állás mellett jellemző az alacsony teljesítmény, tehát egységnyi töltési idő alatt alig jut energia az akkuba, alacsony megtehető kilométerszámot kap az autós – egy bevásárlási idő alatt átlag 20 km-t.
Azonban az autók mellett a töltési technológia is fejlődik, így az oszlopok töltési teljesítménye is nő. A Magyarországon működő oszlopok java a 22 kW teljesítményűek közé tartozik: ez persze nem jelenti azt, hogy ez a teljesítmény mindig rendelkezésre áll, gyakori, hogy csak részteljesítménnyel, például 10 kW-tal történik a töltés.
Akinek nincs kényelmes irodai-otthoni töltési lehetősége, vagy a napi futott kilométerigénye közelíti az adott autó hatótávját, vagy csak alkalmi elektromosautó-használó, annak a (köztes) utcai töltésekkel számolnia kell. A hatótávkomfort akkor áll be, ha 30% alá nem csökken az akkutöltöttség, ami azt jelenti, hogy az utcai köztes töltéseket a napi rutin részévé kell tenni. Ami jó irány, hogy egyre nő a nagyobb teljesítményű, 50-120-250 kW-os töltőpontok száma. Már egy 50 kW-ossal is „megtolva az akkut” fél óra alatt vásárolhatunk magunknak átlag 100 km hatótávot. Ha ennél nagyobb, 150 kW-os töltőponttal számolunk, akkor már nagyobb, akár 300 km pluszhatótávot is elérhetünk.
Mennyi az annyi?
A költség más kérdés, mert ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy átlagautókban gondolkozva (tehát nem a legkisebb fogyasztású kicsikben, és nem a nagy, teljesítményorientált nagyokban) a 22 kW-os töltőkön „tankolni” körülbelül olyan költség, mint egy 5 literes fogyasztású benzinessel, 50 kW-osról áramot vételezve már inkább 7-8 literes az elképzelt benzines fogyasztásunk, erősebbről meg már 8-10 literes is lehet – töltési pontonként jelentősen eltérők az áramárak, ahol sok a töltő, ott kedvezőbbek, ahol kevés, ott drágábbak, és mint érzékelhető volt, a rendelkezésre álló töltési teljesítmény növekedésével nő a töltési ár is, tehát a benzines párhuzamok nagyvonalúak, de mindenki kiszámolhatja magának.
Összefoglalva: a „hatótávpara” az autók és töltési rendszerek fejlődésével azért jelentős olvadásnak indult, és ha tesz érte a villanyautós, az említett idő- és töltési menedzseléssel egészen el is olvaszthatja. Az ország átautózásakor, illetve a határon túli autózásokkor még értelemszerűen fennállhat, az elektromos távolsági autózás mindenképpen gondosabb útvonaltervezést kíván a töltési helyek (és tartalék helyek) számbavételével.
A bejelentés hírére beszakadt az olaj ára.
Bár Donald Trump amerikai elnök hétfő este bejelentette, hogy megszületett Izrael és Irán között a tűzszüneti megállapodás, az érdekelt felek egyike sem erősítette meg hivatalosan is a fegyvernyugvási alku tényét.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Korábban Lázár János azzal vádolta meg őket, hogy túlterheléses támadást indítottak az EMMA rendszere ellen.
Lázár János tiszás hőbörgésről és hobbivasutas dünnyögésről írt a Facebookon.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Karácsony Gergely ismét felhívta a figyelmet arra: önkormányzati rendezvényről van szó.