Piknik régen és most – fitymálva csipegetve mulat a magyar
A piknik szó eredeti jelentése nagyjából annyit tesz: fitymálva csipegetni. Cikkünkben elkalandozunk kicsit a magyar történelemben, és megnézzük, hányféleképpen piknikeztek régen, valamint azt is, hogy mit is találhatunk az elmúlt évszázadok és a jelen piknikes kosaraiban.
A Magyar Nyelvőr 1968-ban megjelent száma szerint a piknik (piguenique) szó francia nyelvterületen keletkezett a XVII. század végén a picorer (csipeget) és „nique” (fitymálás) szavakból. Ahogy a szóösszetétel is sejteti, már a franciák sem egyszerű, közös falatozásokat értettek alatta, hanem inkább valamilyen társadalmi, kulturális eseményt, ahol a napi hírek, társadalmi kérdések és közéleti személyiségek meg- és kitárgyalására is alkalmuk nyílt. A Franciaországban kialakult kifejezés hamar elterjedt Európában, így Magyarországon is. Idegen formájával, a piguenique-kel már az 1830-as években találkozhatunk a magyar sajtóban, magyarított alakja pedig először 1896-ban bukkant fel.
A piknik szót a XIX. században előszeretettel használták a nagy társasági eseményekre is. Jó példák erre azok a „csinos piquenique-ek”, amelyekről az 1835-ös Honművész is beszámol: ezek a pesti rendezvények „társaságok által nyilvános táncztermekben létesített bálok” voltak, melyekre jegyet kellett váltani (ez mellesleg nem volt olyan egyszerű) és melyek valóban nagy tömegeket is vonzottak. Ám míg a kisasszonyok városi piknikjei minden bizonnyal visszafogott rendezvények voltak, ez nem minden esetben volt elmondható már ebben az időszakban sem. Egy 1903-as Magyar Nemzetben például egy bizonyos Andronicus emlékezett vissza a régi Marczi-piknikekre, ahol a jelek szerint az ételnél és az italnál fontosabb volt a társaság, ami a „legkedvesebb akkori tánczosnők szine-javából állt”, de „még a mamák és papák közül is csak a legvigabbja” jelent meg.
Érdekes, hogy ekkoriban piknikként tartották számon néhol a szilveszter éjszakát is, illetve azokat a rendezvényeket is, amelyet egy házaspár tartott lakásában. A divatos „piknikalapon való társas összejövetelekről” 1943-ban is jelent meg tárca Az Ujságban. Mint ebből kiderül, a pikniknek komoly szabályai voltak: a háziak biztosítják a fűtött szobát, az evőeszközöket, a vendégek pedig az enni- és innivalót, a szokás szerint pedig az első piknikezőnek nem kell magával hoznia semmit.
De a mai értelemben használt, szabadban tartott piknikekre is van már példa ebből az időszakból. Erre pedig nem csak a korabeli képek szolgálnak bizonyítékul, de az is, hogy néhány gyártó felismerte a piknikek divatjában rejlő üzleti lehetőségeket. 1909-ben például Az Ujság című lapban jelentek meg az Isola Piknikek és Isola Palaczkok hirdetései, amikkel könnyedén melegen vagy hidegen lehetett tartani az ételt.
A piknik a közember számára már ekkor is menekülést jelentett a hétköznapokból. Egy 1934 júniusi Pesti Naplóban Stalla Adorján egyik fiktív szereplője például így mesél a hétvégi piknikről Vasárnapi autókirándulás című drámájában: „Múlt héten lementünk a Dunántúlra, egy gyönyörű erdőszélen letelepedtünk, kibontottuk az elemózsiát, jól ebédeltünk, heverésztünk a füvön, egy kicsit még kártyáztunk is, úgy éltünk, mint a békebeli urak. Csak egyszer próbáld meg! Sohasem fogod Budapesten tölteni a vasárnapot.”
És hogy mi került a piknikes kosárba akkoriban? Ez természetesen attól is függött, hogy egy nagyvárosi bálról vagy egy falusi, egyszerűbb rendezvényről volt szó, de számított az is, hogy milyen társaság rendezte az összejövetelt: voltak visszafogottabb, nemesi piknikek, és voltak mulatós, könnyedebb hangvételű összejövetelek is. A felvonultatott ételek közti különbségre jól világít rá az 1899-es Pécsi Figyelő egyik novellájának részlete: „Édes gyermekeim, az én öreg anyám, a ti dédanyátok idejében a pikniket batyubálnak nevezték és a jó porcos pogácsán kívül a sonka és kolbász adták meg a mulatság lüktető erejét, meg egy kis jó karcos: de Korgó úr idejében majonézes csirke, libapástétom olaszsalátával, rákfark szulccal, krém és kochok voltak a piknikek menüi, karcós helyett pedig aszút és pezsgőt ittak a résztvevők.” A Pesti Napló 1937-es számában megjelent, Steila Adorján, Nagyszabású piknik című tárcája is különleges képet ad a jómódú pestiek otthoni piknikjeiről. A menüben olyan ételek szerepelnek, mint kaviár, krémeslepény, vadnyúl, zserbó, parfé, bor.
Az egyszerű polgárok által tartott piknikek persze mindig is visszafogottabbak voltak. Berta Ruck, A helyettes menyasszony című regényének, egy, 1935-ben, a Pesti Hírlapban megjelent részlete szerint egy piknikre vitt piknikkosárból csupán két termosz, poharak, szendvicseket rejtő négyszögletes aluminimumdobozok kerültek elő. Ennél kicsit hangzatosabban festi le a XX. századi piknikek hangulatát és menüjét Krúdy Gyula a Zenélő óra című, a Vasárnapi Újságban 1913-ban megjelent novellájában: „Valéria kibontotta az elemózsiás kosarat, abroszt terített a fűre, a pirosló bort metszett üvegében úgy helyezte el, hogy átcsillant rajta a napsugár, sonkát és hideg sültet bontott ki a papirosokból, a szeletelő kést megfente egy kövön.”
A XX. század végi piknikkultúra már megfelelt a mainak, legalábbis egy, a Népszabadság itthon című 1992-es külön kiadványa szerint, mely egy cikkben gyűjtötte össze a legfontosabb eszközöket és ételeket, melyeket a piknikre vihetünk. Nos, itt nem csupán termosz és négyszögleges alumíniumdoboz kellett. Sokkal inkább egy egész konyha: „Evőeszköz, műanyag pohár, tányér, dugóhúzó, sörnyitó, konzervnyitó, sószóró, éles kés, tálalótányér, szalvéta, papírzsebkendő, egy közepes méretű abrosz, higi kendő és egy nejlonzacskó a szemétnek.” A menü pedig szalámiból, kolbászból, rántott húsból, salátából, zöldségből és az előző nap jégbe hűtött italokból állt.
A korabeli piknikek visszatérő szereplője volt a hagyományos magyar bor mellett a pezsgő is. Egy, a Pécsi Figyelő 1899-es számában megjelent Menyecske Piknikről szóló beszámolóban például egy szó sem esik ételekről – ám annál több a pezsgőről, amit „kosarak számra” küldözgettek le az eseményre. Szerencsére pénz volt rá: a beszámolóból kiderül, hogy végül a szervezők úgy döntöttek, hogy a dekorációra szánt összegből inkább pezsgőt vesznek.
A piknikezés sokszínűsége napjainkban is megmaradt. Számos fesztivál jellegű tematikus pikniket szerveznek akár egy zenei műfajhoz, akár például egy borfajtához vagy gasztronómiai különlegességekhez kötve. Vagyis a piknik kicsit üzlet is lett – de legalább valós élményt biztosító üzlet.
Közben persze megmaradtak, sőt, újra fénykorukat élik a szúkebb korű, hagyományos piknikek is. Igaz, a technológia alaposan átalakította ezek arcát: a madárcsicsergést sokszor felváltják a bluetooth-hangszórókból hallható zenék, de a modern, hordozható hűtőládáknak hála a menü is sokszínűbbé vált. Ma már bátran vihetünk salátákat és hideg édességeket is a piknikre, még akár akkor is, ha nagy utat kell megtennünk az esemény helyszínéig. Mindez persze az italok tárházát is kibővítette. Ma már például könnyen megoldható, hogy megfelelő hőmérsékleten, 6-8 fokosan fogyasszuk a pezsgőt is, amely az elmúlt 2 évszázad luxusitalából mindenki számára elérhető, mégis különleges itallá avanzsált. Napjainkban a pezsgőre már könnyed szabadidős italként is tekinthetünk, mely nem csak az ünnepi alkalmakra való, hanem egyszerű, hétköznapi – és persze hétvégi – baráti találkozókra is. Vagyis már nincs akadálya annak, hogy egy mezőre kiterített pokrócon a szendvicsek mellé megnyissunk egy üveg pezsgőt is. Elvégre mindig lehet valamit ünnepelni, nem?
A Törley palackban erjesztett pezsgői közül kiváló szereplője lehet egy hangulatos pikniknek a Casino sec, Orfeum rosé sec, Réservé demi sec és a Törley Tokaji doux. A Casino soványabb sajtok, szárnyasok könnyed húsételek, az Orfeum savanykás gyümölcsök, halak, pikáns desszertek, a Réservé könnyed zöldséges ételek és sajtok, a Tokaji doux pedig aromás sajtok, aszalt gyümölcsök tartalmas desszertek méltó kísérője. Ügyeljünk a hűtésre! A pezsgők 6-8 °C hőmérsékleten mutatják meg igazi értékeiket!
Az oldalon elhelyezett tartalom a Törley Pezsgőpincészet Kft. megbízásából a HVG BrandLab közreműködésével jött létre. A tartalom előállításában a hvg.hu és a HVG hetilap szerkesztősége nem vett részt.
