Női szerepeink: találkozik valahol az élet és a sorozatok valósága?
Férfivá fel kell nőni, de nőnek születni kell, tartja a mondás, a valóságban azonban kicsit több a munkája az utóbbinak is, sőt. Bár a szavazati jogot megkaptuk, tanulhatunk, dolgozhatunk, és érzelmek alapján dönthetünk a házasság vagy a válás mellett, a helyzet ma sem teljesen rózsás. Mutatjuk, mindez hol tart most a való életben, és hol a filmek világában.
A nemek közötti egyenlőtlenség kritikája és a nők jogaiért való küzdelem a 18. század végére nyúlik vissza. Ez a felvilágosodás és a francia forradalom kora, melynek hatására Európa-szerte elterjedtek a radikális eszmék. 1791-ben Olympe de Gouges megírja a Női jogok nyilatkozata című munkáját, melyben elítéli a patriarchális társadalmi berendezkedést.
Minden férfi és nő szabadnak és jogokban egyenlőnek születik – olvasható írásában, melyben ugyanolyan jogokat és lehetőségeket követel a nőknek, mint a férfiaknak.
Egy évre rá Mary Wollstonecraft Angliában megírta Nők jogainak védelmében című művét. A helyzet itt némileg nehezebb volt, miután a brit kormány elég ellenséges volt a francia forradalommal szemben, így illegalitásba kényszerítette a mozgalmat egy időre, Wollstonecraft nézete pedig sehogy sem illett bele a viktoriánus korabeli nőképbe, aki elsősorban szerető feleség és anya, mintsem a saját céljait beteljesítő individuum.
Az Amerikai Egyesült Államokban is hasonló küzdelem zajlott a nők egyenjogúságáért, ahol a nők szavazati jogáért vívott küzdelem a rabszolgaság elleni harcból nőtt ki. 1849-ben tartották meg az első női Jogi Kongresszust Seneca Fallsban, melynek két kiemelkedő alakja Elizabeth Cady Stanton és Susan Brownell Athony voltak. A két nő sikeres küzdelmének eredményeképpen 1890-ben megalakult az amerikai nők nemzeti Választójogi Szövetsége, melynek célja az volt, hogy a természetes jogok ne csak a férfiakra, hanem a nőkre is vonatkozzanak.
Ebben az időben, 1903-ban, Nagy-Britanniában Emmeline Pankhurst a női szavazati jogért küzdő szüfrazsettmozgalom egyik legfontosabb alakja. Lányaival, Christabellel és Sylviával megalapították a Nők Társadalmi és Politikai Egyesülete nevű szervezetet, mely fő céljának a nők választójogának kivívását tartotta. A szüfrazsettek politikai gyűléseket szakítottak félbe és kerítésekhez láncolták magukat, hogy érvényt szerezzenek követeléseiknek. Harcuk egyre drámaibbá vált, miután nem voltak hajlandók az ezekért rájuk szabott pénzbüntetést kifizetni, így börtönbe kerültek, ahol éhségsztrájkba kezdtek, így erőszakos módszerekkel, mesterségesen táplálták őket. Küzdelmük sikere még váratott magára, a női választójogot csak az első világháború után sikerült kivívni, melyet hasonló reformok követtek számos más európai állam és az Egyesült Államokban.
Bár ez hatalmas lépésnek számított, közel sem jelentette az egyenjogúság kiteljesedését. Az 1960-as években az Egyesült Államokban létrejön a Nők Felszabadítási Mozgalma, melynek világnézetére kezdték el használni a feminizmus fogalmát. Ez a nézet, mely nem sokkal később Európára is átterjedt, a nemek egyenlősége mellett már a nemi erőszak, a szexuális zaklatás, az abortusz és a bérezés kérdésével is foglalkozik.
Bár számos helyen jobb a helyzet ma, bizonyos országokban még mindig messze az egyenlőség, nők legelemibb jogai hiányoznak, elég csak arra gondolni, hogy sok helyen még házastársat sem választhatnak meg saját maguk. Az azonban némi reményre ad okot, hogy az Amerikai Egyesült Államok nemrég elnökévé választott Joe Biden alelnöke, Kamala Harris Amerika első női (valamint első afroamerikai és első ázsiai-amerikai) alelnöke.
Cikkünk második részében fontos film- és sorozatbeli nőalakokat veszünk sorra, akik a női egyenjogúságért folytatott küzdelem ikonikus személyei. Gyűjtésünkben különböző korosztályok és a női jog egyenlőségéért folytatott, más-más platformján jeleskedő alakjait szedtük össze.
Mrs. America
Az Anna Boden és Ryan Fleck rendezésében készült történelmi drámasorozat az Egyenlő Jogok Módosításának elfogadásáért folytatott politikai mozgalmat mutatja be. Főszereplője Phyllis Schlafly (Cate Blanchett), egykori szépségkirálynő, hatgyerekes családanya, az Amerika és a Szovjetunió között zajló fegyverkezési verseny szakértője és nem mellesleg antifeminista. Ellentmondásos személy, aki szerint a női egyenjogúság a háziasszonyok felett kimondott ítélet, miközben ő maga ideológiájával ellentétes életvitelt folytatott. Legkisebb gyermeke születése után másfél évvel a családi tűzhelyet a politikára cserélte, gyerekei nevelését pedig másra bízta.
Hatalmas kis hazugságok
Az erős szereplőgárdával megáldott sorozat egy csapat jómódban élő feleség és anya sztoriját mutatja be. Első blikkre semmi érdekes nincs bennük, de ahogy egyre mélyebb bepillantást nyerünk a karakterek életébe, úgy kezdünk velük egyre jobban szimpatizálni. Egy váratlan, tragikus esemény örökre megváltoztatja azonban a szereplők életét, kapcsolatukat pedig örökre megpecsételi, és még erősebbé teszi. Véd-és dacszövetségük a második évad végére is kiállja a próbát, legyen szó családon belüli erőszakról, gyilkosságról, megcsalásról vagy gyereknevelésről, ezek a karakán nők a végletekig összezárnak és kitartanak egymás mellett.
Eufória
Nemcsak nőként, kamaszlányként sem fenékig tejfel az élet, bár a tinédzserkor nemtől függetlenül is maga a szenvedés sokszor. Az Eufória egy csapat gimisről szól, főszerepben a a Disney-sztárból azóta komoly színésszé avanzsált Zendayával, akik rendesen kimaxolják a fiatalkori kísérletezést, annak minden jó és rossz következményével együtt. A sztori a főszereplő Rue drogtúladagolásával indul, majd szépen lassan bepillantást nyerünk a kamaszlány és kortársa mindennapi problémáiba és esetenként komolyan szorongásaiba. Az Eufória nemcsak témájában, de látványában is erős sorozat, az már csak külön érdekesség, hogy egyes epizódjainak Rév Marcell volt az operatőre.
A szolgálólány meséje
A Margaret Atwood azonos című, 1984-ben írt regényén alapuló, disztópikus sorozatban a fejlett világnak annyi, összeomlása után a Gileád Köztársaság nevű vallási fundamentalista diktatúra uralkodik, melynek legtöbb női polgára a környezetszennyezés és a szexuális úton terjedő betegségek következményeképpen terméketlenségben szenved, emiatt pedig tulajdonképpen selejtként kezelik őket. Aki mégis termékeny maradt, béranyának képezik ki, de valójában ennél sokkal rosszabb, egyfajta szolgálóvá lesz. Ha egy nő mégis úgy dönt, hogy szembeszáll a hatalommal, súlyos következményekkel kell számolnia. Bár A szolgálólány meséje egy jövőbeli, képzelt világ tekintélyelvű férfiak uralta államát festi le, jó pár eleme megegyezik a valósággal. Elég csak arra gondolnunk, milyen nagy a társadalmi nyomás a tekintetben, hogy egy nőnek mikor és hány gyereket kellene szülnie, illetve az az elképzelés, hogy sokak szerint a nőnek választania kell a karrier és a család között, mert a kettőt összeférhetetlennek tartják.
Kisasszonyok
A Greta Gerwig által rendezett, Louisa May Alcott azonos című regényén alapuló Kisasszonyok négy lánytestvér és édesanyjuk boldogulásának története az amerikai polgárháború idején, míg a családfő a fronton van. A March család az amerikai középosztály viszonylagos jólétében éli mindennapjait, de erősen megérződik a kenyérkereső férfi jelenlétének hiánya. A testvérek közül erősen kilóg a második legidősebb, Jo, aki a manapság sokat használt feminista jelzővel illethető. Jo minden vágya, hogy író legyen, de nőként ez nehezebben megvalósítható álom. A lány függetlenséget akar, irtózik a házasság gondolatától, pedig ahogy nagynénje is mondja, senki nem járhatja a saját útját, pláne ha nő, a megoldás: jól kell házasodni. Jo viszont nem valakinek a valakije akar lenni, hanem önnön jogán szeretné elérni céljait és megmutatni, hogy nőként is lehet valaki száz százalékban erős, független és okos személyiség.
A tartalom az HBO Magyarország megbízásából, a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
