Ingatlanos fejlesztéseit Matolcsy György elnöksége idején a Magyar Nemzeti Bank egy külön cégbe, a száz százalékban saját tulajdonában lévő MNB-Ingatlan Kft.-be vitte ki. Ennek a „saját tőkéje 2024. december 31-ére ingatlanok – nemzetközi értékbecslési szabványok szerinti – piaci értékelése alapján elszámolt értékcsökkenés következtében 181,3 milliárd forintra csökkent” – olvasható az MNB pénteken megjelent Éves jelentésében. Egy évvel korábban, 2023. december 31-én azonban a cég saját tőkéje 225 milliárd forint volt, vagyis 47,3 milliárd forinttal csökkent.

Az MNB-Ingatlan Kft. tulajdonában áll a Krisztina körúti egykori Postapalota, amely ma a jegybank felügyeleti központja, az ott berendezett Pénzmúzeum,

továbbá az úgynevezett Budai Központja, ahová a Szabadság téri műemléképület rekonstrukciója idejére költözött be, a régi budai városháza épülete, az oktatási célokra használt Bölcs Vár, valamint a balatonakarattyai oktatási és konferenciaközpont, amelynek értékesítéséről a minap határozott az MNB vezérkara. Mindemellett az MNB-Ingatlan Kft. koordinálja a Szabadság téri székház rekonstrukcióját is. Erről a szakértői körökben szükségtelennek ítélt beruházásról 2021-ben döntött az MNB Igazgatósága, az októberben megjelent közleményt idézve „a műemléki épület teljes külső és belső felújításának költsége 54 milliárd forint, melyet a jegybank az évek óta nyereséges gazdálkodásából fedez. A munkálatok az önálló magyar jegybank 1924. június 24-i alapításának centenáriumához igazodva és Popovics Sándor munkássága előtt tisztelegve a Raw Development Kft-vel kötött generálkivitelezői szerződés értelmében 2024-ben fejeződnek be.” Csakhogy a székház-felújítás projekt teljes előirányzatát 2023-ra nettó 82,6 milliárd forintra emelték, ebből az Éves jelentés szerint a tavalyi év végéig 75,4 milliárdot fizettek ki.

A megújult MNB- székházban. A pénz helye

MNB

A Matolcsy-korszakban tett ígéret ellenére a műemléképület felújítása a centenáriumi évre nem fejeződött be, és a rekonstrukció túllépett Alpár Ignác tervein, annak összhatását egy tetőtéri üvegkalitkával csúfította el.

Totálisan meghazudtolták a folyamatok azt a könnyelmű ígéretet is, hogy a teljes felújítás költségeit a nyereségéből fogja fedezni az MNB.

A jegybank ugyanis már abban az esztendőben, 2021-ben is veszteséges volt, és azóta is egyvégtében mínuszban van. A tavalyi esztendőben a mérleg 788,7 milliárd forint veszteséggel zárt.

A veszteségnek vannak külső és a saját működésre visszavezethető okai, például a radikális kamatemelés, a gazdaságba öntött nulla kamatozású hitelek, az állampapír-vásárlások, valamint a működési költségek megugrása. Ma még nem megbecsülhető veszteség keletkezett a 266 milliárd forint kihelyezésével létrehozott jegybanki alapítványokon – amelyeket idővel a Pallas Athéné Domus Meritibe vontak össze –, és az Éves beszámoló alapján az MNB-Ingatlan Kft. eszközeinek leértékelődésén is. Az MNB felügyelőbizottsága csaknem egy évtizedig tartó statisztálás után tavaly májusban jelezte először, hogy sem az alapítványokra, sem az MNB ingatlanos fejlesztéseire nem lát rá. Utóbbiak esetében kifogásolta azt a gyakorlatot, hogy az MNB

a beruházásokhoz, fejlesztésekhez szükséges tőkét kihelyezte az MNB-Ingatlan Kft-be, azzal az ígérettel, hogy ha a beruházásokat aktiválják, azokat visszaemelik az MNB nyilvántartásába. Ez eddig még nem történt meg.

Kinevezése után Varga Mihály elnök fogadkozott, hogy az MNB-nek az alaptevékenyégen kívüli feladatait felszámolja, és erre hivatkozva 15 százalékos létszámcsökkentést jelentett be. Az Éves jelentés pedig az MNB-Ingatlan Kft.-ről megállapítja: „A társaság saját tőkéje és a társaságban lévő MNB-befektetés könyv szerinti értéke között lényeges mértékű negatív különbözet keletkezett, melynek megfelelően elszámolásra került 43,8 milliárd forint értékvesztés.”  

Frissítés:

Az MNB ingatlanos cége, az MNB-Ingatlan Kft. cikkünk megjelenése után jelezte, hogy a kérdéses veszteség nem működési veszteség, nem pénzügyi műveletek eredménye, hanem egy számviteli tétel – a korábbi könyv szerinti értékek és az újonnan megállapított piaci értékek közötti különbség. Magyarázatuk szerint az ingatlanok korábban nem is piaci értéken, hanem funkcionális értéken szerepeltek a nyilvántartásokban, ezért egy szigorúbb, piaci alapon történő újraértékelést hajtottak végre. Hagsúlyozták, hogy a veszteség tehát technikai jellegű, nem jelent valódi gazdasági veszteség, nem érint likviditást sem.