Hogy milyen kapcsolódási pontjai vannak a szülői és a vezetői szerepnek, többször napirenden volt
Dojcsák Dalma emberi jogi jogász a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezető igazgatójaként 50 munkatárs feladatait koordinálja. Meggyőződése, hogy minél több a szabadság egy társadalomban, annak tagjai annál boldogabban élhetnek. Kónya László a Deutsche Telekom IT Solutions ügyvezető igazgatójaként mintegy 5000 munkavállalóért felel. Hisz abban, hogy vezetőként kollégái önmegvalósítását kell támogatnia. Két távoli világ, de képviselői közt nem a távolság, hanem az összhang a szembetűnő. Gesztusokból, fél szavakból értik egymást, és nagyon hasonlóan gondolkodnak a vezetői szerepről is. Kettejüket a Bridge Budapest Árnyékprogramja kötötte össze azzal a céllal, hogy hidat képezzenek az üzleti és civil szféra között. A program során látszólag két távoli terület vezetői kapcsolódnak és inspirálódnak egymás vezetői tudásából, dilemmáiból és tapasztalataiból.
Mi az a legfontosabb dolog, amit – akár emberileg vagy szakmailag – tanultatok egymástól az Árnyékprogram során?
Dalma: Én nagyon sok mindent… Laci régóta vezető, mindenféle vezetői kihívással kapcsolatban tudtam kérdezni, és absztrakt problémákról, az értékekről éppen úgy szó esett, mint olyan gyakorlati dolgokról, mint hogy hogyan lehet valakit emberségesen elbocsátani. Pont akkoriban kezdődött a közös munka, amikor sokat őrlődtem egy ilyen dilemmán, nem voltam benne biztos, hogyan tudom ezt jól csinálni. Laci rengeteget tudott ebben segíteni.
Laci: Nagyon jól jött ki, hogy a saját szervezetünkben most épp napirenden van, hogyan támogathatjuk, mentorálhatjuk a középvezetőinket abban, hogy az ilyen és ehhez hasonló nehéz helyzetekben jól tudjanak működni. Így én is rengeteget tanultam abból, hogy láttam, Dalmában milyen dilemmák dolgoznak. Kifejezetten izgalmas volt ez a helyzet. Örülök, ha úgy érzi, segítettem. Az ilyen vezetői kihívások érzelmileg nagyon nehéz ügyek mindig. Én azt gondolom, hogy amikor valaki kilép, vagy el kell, hogy búcsúzzunk tőle, az ugyanolyan emberi és méltó pillanat tud lenni, mint amikor felvesszük.
Mi az a tulajdonság, amiről, amikor „összekerültetek”, nem is gondoltátok volna, de később kiderült, közös bennetek?
Laci: Szerintem mindkettőnkben van egy nagyon erős értékrend, és fontos számunkra az is, hogy igazságosak legyünk – igaz, ez Dalmával kapcsolatban azért nem volt annyira meglepő. (nevet)
Dalma: Talán a tudatosság. Laci elképesztően tudatos a döntéseiben, és nekem is nagyon fontos, hogy a mindennapi taposómalmon túl tudjak látni, hogy felmérjem, hogy amit vezetőként ma teszek vagy mondok, az hosszú távon milyen hatással lesz a kollégáimra és a szervezetre. Ebben hasonlítunk.
Laci: Ja, és szerintem abban is, hogy mind a ketten szeretjük, ha mozgalmas, izgalmas, változatos, amit csinálunk. A magam részéről change addict vagyok, nagyon szeretem a változásokkal járó kihívásokat.
Dalma: Igen, igen, ez is közös bennünk. Nálunk persze részben kényszer, hogy sokféle feladatban kell helyt állnom, de azokat a munkanapokat élvezem a legjobban, amiken 4-5-6 féle szerepben van feladatom.
Volt valamiféle előítéletetek a for-profit illetve a nonprofit szektorról, amikor elkezdtetek együtt dolgozni? Ha igen, hogyan változott ez meg?
Laci: Nem is annyira előítélet volt bennem, inkább egy vaskos tévedés. Én azt hittem, hogy a TASZ egy nagyobb nemzetközi szervezet „magyar lánya”, és teljesen megdöbbentem, hogy valójában egy majdnem 30 éve létező, teljesen hazai és teljesen független szervezet, ami önálló lábon áll. Szerintem ez a tévedésem annak köszönhető, hogy Dalmáék nagyon profik abban, amit csinálnak. Innen nézve lehet, hogy mégis kicsit előítéletes voltam a nonprofit szektorral…
Dalma: Volt egy előzetes elképzelésem arról, milyen lehet egy multi környezet, annak ellenére, hogy sosem dolgoztam multinacionális cégnél, de még csak nagy ügyvédi irodánál sem. Az elmúlt időszakban sok dolog be is igazolódott ebből. A beléptetőkártya, a hatalmas üvegfalak, az infrastruktúra például pont olyan messze volt a mi mindennapjainktól, ahogy képzeltem.
Laci: Nálatok családiasabb azért a környezet. (nevet)
Dalma: Lehet, annak minden bájával (nevet). Az Árnyékprogram kapcsán egyébként a mi infrastruktúránk is fejlődött. Meséltem Lacinak, épp azon gondolkozom, hogyan oldjam meg, hogy kiöregszik a laptop-állományunk, és nem futnak el rajtuk programok. Megkérdeztem, szerinte jó ötlet-e mindent a felhőbe átvinni. Neki volt jobb javaslata: kaptunk pár klassz gépet, így leselejtezhettük a régieket.
Mi az a skill, amit, ha tehetnétek, azonnal kölcsönvennétek a másiktól?
Laci: Én Dalma, Dalmáék bátorságát. Annál is inkább lenyűgöz, ahogy a fontos dolgok mellett kiállnak, mert mi sokszor egészen apró lépéseken is sokat gondolkodunk, hogy vajon megcsináljuk-e vagy sem. Tudva, hogy egy nonprofit szervezetnek anyagi, és fizikai korlátai is vannak, még értékesebb ez a tulajdonság. Hihetetlenül inspiráló, hogy egy maroknyi ember milyen nagy hatással tud lenni, és ez engem is ráébreszt arra, hogy a mi sokkal nagyobb közösségünkben mekkora erő lehet.
Dalma: Nekem az volt nagyon szimpatikus Laciban, hogy hihetetlenül önazonos. Mindig, minden helyzetben önazonosan és határozottan képviseli magát, a véleményét. Én sokszor hajlamos vagyok kételkedni magamban, és ezt a kételkedést nem is mindig rejtem véka alá a kollégák előtt sem. Alapvetően ez rendben is van szerintem, de néha muszáj, hogy a vezető határozottságot mutasson. Laciban annyira természetesen van ott, hogy magabiztosságot sugározzon, hogy az számomra irigylésre méltó. Erről a dilemmáról, hogy ér-e sebezhetőnek mutatkozni, egyébként magánemberként is beszélgettünk: az, hogy milyen kapcsolódási pontjai vannak a szülői és a vezetői szerepnek, többször napirenden volt.
Mi alapján választottátok egymást az Árnyékprogram indulásakor?
Dalma: A program indulásakor sok kérdés foglalkoztatott. Az egyik az volt, hogy milyen lehet több ezer ember vezetőjének lenni. Egy ötvenfős csapat perspektívájából – úgy, hogy néha ez is nagyon megterhelő tud lenni – óriási kihívásnak tűnik. Ez volt az egyik ok, ami miatt „kiszúrtam” Laciékat. Igaz, azóta kiderült, Laci szerint neki van könnyebb dolga… Az is izgalmas volt a Deutsche Telekom IT Solutions-nél, hogy egészen más területen dolgoznak: az IT és az, amit mi csinálunk, talán nem is lehetne messzebb egymástól.
Laci: Engem az a bátorság érdekelt, amivel Dalma és a TASZ kiáll egy olyan értékrend mellett, amit mi is képviselünk. A különbség az, hogy mi általában óvatosabban lépkedünk a tojásokon, hiszen bizniszt is kell csinálnunk az adott országban. Szerettem volna egy kicsit belelátni abba, hogyan működik egy ilyen szervezet.
Vezetőként most épp mi foglalkoztat benneteket a legjobban?
Dalma: Nálunk az elmúlt időszakban volt egy elég nagy stratégiai újratervezés, az ott megfogalmazott célok megvalósítása zajlik éppen. Emiatt én most nagyon executive üzemmódban vagyok, megyek végig a terveken, pipálgatok elvégzett feladatokat, nekem most ez az elsődleges.
Laci: Nagyon komolyan foglalkoztat most bennünket, hogyan lehet a kollégáinkat közelebb hozni az ügyfelekhez. Szeretném, ha jobban megértenénk az ügyfeleket, ha jobban tudnánk az ő fejükkel gondolkodni, így egyrészt ezen dolgozunk, dolgozom. A másik kérdés, ami nagyon foglalkoztat, hogy kollégáink felé hogyan tudunk értéket teremteni, értéket adni. Tavasszal és ősszel is mérni szoktuk a dolgozói elköteleződést, és ha ez visszaesik, akkor nagyon sokat gondolkodunk azon, hogy partnerként hogyan tudnánk többet tenni úgy, hogy az a cégnek és a dolgozó számára is extra dolgokat teremt. Én hiszek abban, hogy ezt a szemléletet ők az ügyfelek felé is továbbviszik majd.
A tartalom a Bridge Budapest és a HVG BrandLab produkciójában készült. A cikk létrehozásában a HVG hetilap és a hvg.hu szerkesztősége nem vett részt.
