Bármekkora pusztítást okoztak a korábbi járványok, a gazdasági fellendülés nagy volt utánuk. A spanyolnátha cégalapítási hullámot hozott, a pestisnek is köszönhető, hogy a jelzáloghitelezés elterjedt, a túlélők bérei nőttek, a vagyoni egyenlőtlenség pedig több évszázadra szólóan csökkent.
A koronavírus okozta válság sokkal rosszabbul érinti a nőket, mint a férfiakat, egyre mélyebb a nemek közötti szakadék – állapította meg több felmérés is. Miért? És miként hatottak a korábbi válságok a nemek közötti egyenlőtlenségre? Ezt mutatjuk be a közgazdasági elméletekkel foglalkozó sorozatunk mostani részében.
Eredetileg 3-5 éveseket vizsgáltak, képesek-e jutalomért önuralmat tanúsítani, de a közgazdászok hamar rájöttek, hogy felnőtt emberek gazdasági döntéseinél is érdemes ugyanezt megfigyelni. És sokan nem teljesítettek valami jól, ami a hitelezésben, a marketingben, de akár az egészségügyi kérdésekben is megmutatkozik.
Járjon-e pénz az oltásért, vagy fizessen büntetőadót az, aki nem oltatja be magát? Közgazdászok már a Covid előtt is vizsgálták a kérdést, amely most nagyon aktuális. Távolinak tűnhet a kapcsolat, de az ügyben érdemes tanácsot kérni környezetvédelmi szakemberektől.
Magyarországon 3% az inflációs cél – írjuk le, amikor az inflációról vagy a kamatdöntésekről van szó. Természetesnek vesszük a megállapítást (végül is húsz éve van inflációs cél és tizennégy éve ugyanennyi), szinte fel sem tűnik, amikor páran felteszik a kérdést: mégis miért van ez így? Miért jó az, hogy infláció van, miért jó, hogy épp ekkora, és hogyan számolják ki mindezt? A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban most ezekre mutatjuk be a válaszokat, és azok kritikáit.
John Keynes még azt remélte, hogy a XXI. század elején 15 óra munka elég lesz hetente a tisztességes megélhetéshez – és valóban vannak kutatások, amelyek szerint sok szellemi dolgozó ennyi időt sem tölt el hatékony munkával a heti 40 óra alatt. De mennyit dolgozunk valójában, és mennyi lenne az ideális munkaidő?
Nagyot akarunk dobni a gazdaság teljesítményén? Adjunk mindenkinek szemüveget, akinek szüksége van rá! Jobb lehet a munkahelyi teljesítmény és kevesebb a baleset, egyetlen gyereket sem hátráltatna a tanulásban az, hogy rosszul lát. A szemüveg gazdasági hasznát sokan próbálták meg számszerűsíteni, ezt járjuk körbe a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk mostani részében.
Ahogy kisbefektetők tömegei ráncigálják a részvények után már a nemesfémek piacát is, egyre többen vetik fel, nincs-e valami alapszintű probléma a tőzsdei kereskedéssel, mennyire lehet komolyan venni azt, ahol ilyen megtörténhet. Azt, hogy a tőzsdei befektetésben mennyi a szerencsefaktor, már évtizedek óta próbálják elemezni.
Gazdaságpolitikusok már jó 120 éve hivatkoznak arra, hogy ha a gazdagokat támogatja az állam, azzal az egész nemzetgazdaság nyer. Ezen először egy híres humorista poénkodott, aztán közgazdászok próbálták megcáfolni a tételt, és egy a múlt hónapban elkészült átfogó kutatással ez sikerült is. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk mostani része ezzel a híres zombielmélettel foglalkozik.
Lassan végéhez ér az amerikai elnökválasztási őrület, és remélhetőleg egyre kevesebb összeesküvéselmélet-hívőtől kell azt hallgatnunk, hogy elcsalták a választást. Ennek az egyik leglátványosabb része az az állítás volt, hogy „matematikusok kimutatták, nem jöhettek ki Joe Biden szavazatszámai csalás nélkül” – a legtöbben azok közül, akik ebben hisznek, valószínűleg csak idáig olvasták a levezetést.
Hiába létezik az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, a világ szinte bármelyik országában gazdaságpolitikai alapvetés, hogy a nők anyagi és munkaerőpiaci helyzete rosszabb, a házimunkát pedig, amelyért fizetés nem jár, a nők végzik el – de mit jelent ez számszerűsítve? A témának különös aktualitást ad Novák Katalin államtitkár nagy vihart kiváltó kijelentése, mely szerint ne zavarja a nőket, hogy kevesebbet keresnek, mint a férfiak, amúgy pedig otthon is van teendőjük.
Mesés vagyonokról és borzasztó szegénységről egyaránt olvashatnak azok, akiket a történelem érdekel, és azok, akik az irodalomban próbálnak visszanézni a régi korokra – a közös pont az: valójában fogalmunk sincs, hogy pontosan mennyi pénzről van szó. Még azt is ki lehet számolni, hogy Augustus császár halálakor a Római Birodalom GDP-je 380 sestertius/fő volt, de összehasonlítási alap nélkül semmire nem megyünk ezzel a számmal. Ez elvezet a gazdaságtörténelemmel foglalkozó közgazdászok egyik kedvenc témájához: hogyan lehet kiszámolni régi idők pénzének értékét?
A közgazdaságtan egyik fő feladata figyelni, hogy egy állam vezetői milyen gazdasági döntéseket hoznak – de mi van akkor, ha az sem világos, mi az állam, ki képviseli, egyáltalán egy működő egységről beszélhetünk-e? A bukott államokat a politológusok és a jogászok is szívesen elemzik, de a közgazdászok közül is többen foglalkoznak ezzel. Most pedig, amikor a járvány miatt sok országban kérdéses, hogy az állam el tudja-e látni egészségügyi szolgáltatási feladatait, egyre többen jönnek elő a bukott állam fogalmával.
A média a 2016-os blama után megpróbálta nem elkövetni még egyszer ugyanazt a hibát, hogy alulbecsüli a hátrányban lévő jelölt esélyszázalékát az amerikai választáson. A közgazdaságtannak is az egyik legizgalmasabb alapvetése az: 50-50 vagy 100-0 esélyekben könnyedén lehet gondolkozni, de amint mások a valószínűségek, könnyedén elveszítjük a racionalitásunkat.
Nem a hétfőt gyűlölöd, hanem a munkádat – hangzik a Facebook-bölcsesség. Nem a hétfőt gyűlölöd, hanem a rossz munkaszervezést – így szól ennek az egy fokkal finomabb változata. De tényleg baj van-e a hétfőkkel?
A Föld népessége a 2060-as évek közepén eléri a csúcsát és csökkenni kezd, Kína népessége megfeleződik az évszázad végére, de Magyarországé is – állítja egy új kutatás. Hogy jöhetett ki ez az eredmény, és egyáltalán, mi alapján próbálják megbecsülni, hogyan alakul a népesedés a következő nyolcvan évben?
A nemzet jövedelmi különbségei előre jelzik, mennyire gyakran csókolóznak az emberek – ezért a kutatásért járt a 2020-as közgazdasági IgNobel-díj. Egy első ránézésre teljesen szürreális, de nagyon is komolyan vehető vizsgálatról van szó, megérdemli, hogy helyet kapjon a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban.
Volt alkalom, hogy sikerült összefüggést találni a nagy sportesemény és egy-egy ország gazdasági teljesítménye között, az pedig a kutatókat is meglephette, hogy az olimpiai éremtáblázat összefügghet a korrupcióval. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban ezúttal azoknak a közgazdászoknak a munkáját mutatjuk be, akik azt vizsgálják, csak városi legenda-e, hogy a sportban gazdag, páros évek jól hatnak a gazdaságra.
Amikor azt mondják, hogy becsap a saját agyunk, a legkönnyebben valamilyen látványos optikai csalódásra gondolnak. Pedig ez nem csak játék, a gazdasági döntéseink gyakran nem azért rosszak, mert buták vagyunk, hanem azért, mert csak rosszul lehet érzékelni valamit. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk újabb részében téves érzékelésről folytatott kutatásokat mutatunk be.
Aludni jó – ez az élet egyik nagy alapvetése. De nem csak unalmas közhely vagy épp életviteli tanács az, hogy mindenki aludjon sokat, a közgazdászok is ezt javasolják. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunk mostani részében az alvás gazdasági hatásait vizsgáló elemzéseket járjuk körbe.
