Dől a profit, ha sziesztázunk? – Az alvás közgazdaságtana

Többet alszik az, aki gazdagabb – erre jutott az amerikai Járványügyi Hatóság egy nemrég publikált kutatása. Sajnos, mint azt Neil Kline alváskutató elmagyarázta, nem arról van szó, hogy ha valaki többet alszik, akkor több pénze lesz, a vizsgálat pont a fordított ok-okozati kapcsolatot mutatta be: aki minimum középosztálybeli, az csendesebb környéken élhet, nem kell éjszakai műszakot vállalnia, és persze az egész egy öngerjesztő folyamat, hiszen aki kipihentebb, az jobban teljesít a munkában is.

Ma már szerencsére a világ sok pontján túlvagyunk azon, hogy az a jó dolgozó vagy sikeres vállalkozó, aki önkizsákmányoló, és hosszú éjszakázásokkal keres még több pénzt – ahogy Roald Dahl írta,

“ott hal meg az íróasztalánál, egyik kezében egy doboz serkentő tablettával, a másikban egy skatulya nyugtatóval.”

De attól, hogy a mentalitás javul, még sok a baj. A RAND elemzői 2017-ben 62 ezer ember adatait megvizsgálva arra jutottak: nagyjából jó becslés úgy számolni, hogy a kialvatlanság szintjétől függően az ember teljesítménye 5-10 százalékkal is csökkenhet. Ez alapján és a kieső munkaórákból számolva – mivel szerencsére nem mindenki kialvatlan – az Egyesült Államok gazdasága a GDP-je 2,3 százalékát elveszíti, ami a kutatás időpontjában évente 411 milliárd dollárt jelentett. Japánban, az önkizsákmányolás hazájában a 3 százalékot közelíti ez az arány. Európában az Egyesült Királyságot és Németországot vizsgálták: a briteknél 50 milliárd, a németeknél 60 milliárd dollár az alváshiány miatti veszteség évente, ez 1,9, illetve 1,6 százaléka a GDP-nek.

És még csak arról sincs szó, hogy muszáj volna mindenkinek napi nyolc órát aludnia. A kutatás szerint, ha azok az amerikaiak, akik naponta hat óránál kevesebbet alszanak, eljutnának a 6-7 óra közötti szintig, az már 226 milliárd dollárral lökné meg a gazdaságukat.