Ötmillió magyar sem fog élni 2100-ban?

Kína lakossága a mostani felére csökken 2100-ra, India pedig úgy lesz akkor a világ legnépesebb országa, hogy alig háromnegyedannyian fogják lakni, mint most – ezt a bátor megállapítást tette az amerikai Institute for Health Metrics and Evaluation (IHME). Ezzel teljesen ellentmondanak az ENSZ becsléseinek, de a kutatás elég komoly volt ahhoz, hogy a The Lancet, a világ egyik legelismertebb orvosi tudományos lapja is publikálja.

Ha ezt túl elvontnak éreznénk, akkor jobban segít megérteni a helyzetet a Magyarországra vonatkozó szám: az előrejelzés szerint 2100-ban 5,2 millió fős lesz az ország népessége – a nagyobb népesedést feltételező modell szerint. A másik forgatókönyv úgy számol, hogy 4,53 millió ember él majd Magyarországon az évszázad végén.

Rendben, de hogy jönnek emberek ahhoz, hogy megmondják, mi lesz 2100-ban? – tehetjük fel a kérdést. Nem véletlen, hogy ennek a témának helye van a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban: az már több száz éve elfogadott tény, hogy a demográfiát nemcsak az orvostudomány szakértői tudják jól vizsgálni, hanem a közgazdászok is.

Amikor különösen bátor embernek tekintünk valakit, aki megpróbálja megmondani, milyen lesz a GDP 2030-ban, a 2050-re szóló gazdasági előrejelzés pedig már-már a madárjóslással megegyezően komolyan vehető, könnyű azt mondani, hogy egy 2100-ig szóló demográfiai előrejelzés csak játék a számokkal. De a népesedés teljesen más, mint a gazdaság bármelyik más része: ebből a szempontból 2100 igazán nincs messze. Hasraütésszerűnek tűnhet mondani valamit arról, hányan élnek majd akkor, de máris sokkal precízebben számszerűsíthetővé válik az előrejelzés, ha logikus részekre bontjuk le:

• Hányan születtek 2010-ben, és közülük hányan élhetnek legalább 90 évet?
• Hányan születnek 2020-ban, és hánynak van esélye legalább 80 évnyi életre?
• Mit várhatunk, hány gyereket vállalnak 2030-ban az 1980-2015 között születettek, és a gyerekeik közül hányan élhetnek minimum 70 évig?
• És így tovább, természetesen ennél sokkal részletesebben.

Azt kell belátni: a 2100-as demográfia egyik oldalát – hány idős ember fog akkor élni – most alapozzuk meg, nem csak a gyerekvállalással, hanem azzal is, hogy jó egészségügyet biztosítsunk a kicsiknek. Az is nyilvánvaló, hogy azok közül is egyre többen élnek már, akiknek a döntésein fog múlni, hogy hány középkorú ember lesz 2100-ban. A születési oldalról pedig azért lehet viszonylag bátran tenni állításokat, mert a legtöbb kutató abban egyetért: évszázados tapasztalatok alapján előre jelezhető, hogy adott társadalmi és pénzügyi helyzet, egészségügy, valamint az oktatás állapota alapján milyen gyerekvállalási trend valószínű.