Dolgozók tömegei érzik azt nagyon gyakran, hogy kiégtek, ezen pedig súlyos pénzt buknak a munkahelyek és az állam is. Azt hihetnénk, hogy a legnagyobb baj a sok túlóra, de valójában egy rossz főnök vagy gyenge munkaszervezés sokkal nagyobb károkat tud okozni.
Ön szokott vásárolni azért, mert feszültnek érzi magát, és így vezeti le a stresszt? Ha igen, akkor nincs egyedül: az emberek 15-30 százaléka rendszeresen jutalmazza magát vásárlással. Válságos időben még többen vigasztalódnak így, egészen addig, amíg van pénzük rá, viszont az is kimutatható, hogy nem a leggazdagabbak szokása ez.
Ismerős a helyzet, amikor csoportmunkánál néhány ember kénytelen elvégezni minden feladatot azok helyett is, akik nem hajlandóak eleget dolgozni? A döntő többségnek nyilván igen: a közgazdaságtanban potyautas-problémának hívják ezt, és már nagyon sokat kutatták, mit lehet kezdeni az ilyen helyzetekkel.
Dániában idén eltörölnek egy tavaszi ünnepnapot, hogy annál több pénz jusson a hadseregre, de a példát más egyelőre nem követi. Logikusnak tűnik, hogy amikor egy hétköznapon nem kell dolgozni, azon bukik a gazdaság, de újabban azt is ki lehetett számolni: valójában még jól is járnak azok az országok, ahol sokat engedik pihenni az embereket.
Sztojcsev Iván a hvg360-on futó, Egy másik közgazdaság című sorozatával érdemelte ki az Élet és Irodalom egykori főszerkesztő-helyettesének emléket állító elismerést.
Szegénynek lenni drága dolog. Nem csak azért, mert ugyanaz a kiadás jobban fáj nekik, mint egy középosztálybelinek – sok olyan helyzet van, amikor ugyanazért az áruért vagy szolgáltatásért egy szegény embernek többet kell fizetnie. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban most az ezt számszerűsítő kutatásokat nézzük át.
Teremtsenek munkahelyeket, de a gyár más ablaka alatt legyen büdös! Ne legyen dugó, de én hadd autózzak! Szüntessék meg a hajléktalanságot, de valaki más fizessen érte! Jókora politikai viták és kommentháborúk szoktak ezekből a témákból kisülni, és nem is csoda: a játékelmélet legősibb dilemmái jönnek ezekben elő. Közgazdasági szemmel mutatjuk, mi itt a probléma, és azt is, merre érdemes keresni a megoldást.
Kisebb gazdasági válságot bármelyik lelkes politikus tud okozni, az viszont már hatalmas kitartást és néha több évnyi kemény erőfeszítést igényel, hogy sikerüljön teljesen tönkretenni egy országot, vagy épp egy kis válságból hatalmas, nemzetközi krízist teremteni. A közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban ezúttal néhány profi módszert mutatunk be az elmúlt évezredekből és a közelmúltból, amelyekkel brutális válságokat sikerült összehozni.
Kínos helyzetben vannak a világ kormányai, most választaniuk kell, hogy gazdasági visszaesés legyen-e vagy infláció – olvashatjuk egyre több elemzésben. De valóban létezik-e olyan összefüggés, hogy a válságot megúszni csak a nagyobb infláció árán lehet, és mi az elmélet az ilyen pesszimista gondolatok mögött?
Mindenki örülne annak, ha több pénzt kapna, de jobb lesz-e hosszú távon az élet a vagyonosodástól? Elégedettebbek-e a gazdagok az életükkel, mint a középosztálybeliek? Mennyi pluszmunkát éri meg bevállalni a nagyobb fizetésért úgy, hogy ne menjünk tönkre? És ha valaki már milliomos, boldogabbá válik-e, ha multimilliomos lesz belőle?
Sokszor megtörtént már, hogy egy-egy sikeres cégvezető új vállalathoz átkerülve egészen extrém lépésekkel szörnyű állapotokat teremtett, és senki nem értette, miért viselkedik úgy, mint egy kezdő. Elon Musk és a Twitter tragikomédiájában ennek egészen extrém példáját figyelhetjük élőben, de közgazdászok már sokszor vizsgálták, milyen fajta vezetők teljesítenek jóval rosszabbul új munkahelyre kerülve.
Gyakran nem az a fontos, hogy mi történik valójában, hanem az, hogy mit gondolunk, mi fog történni. Az önbeteljesítő, vagy épp néha öncáfoló jóslat ezért válhatott a közgazdászok egyik kedvenc témájává.
Egyéni szinten több ezer forinttal magasabb havi fizetéseket, a nemzetgazdaság számára pedig gigantikus nyereséget jelent, ha jók egy országban az iskolák. Sok közgazdász próbálta számszerűsíteni, pontosan mekkora összegekről van szó, és azt is megállapították, a tanárok fizetésemelésén kívül másra is szükség van.
Sokan háborodtak fel akkor, amikor a 2008-as válság idején a korábban nagy profitot termelő bankokat kezdte el menteni az állam. Az idei közgazdasági Nobel-díjasok kutatásai arra adnak magyarázatot, miért lehet mégis a kisebbik rossz döntés a bankmentés, és mit lehet tenni a bankrendszerrel egy válság idején.
Akármilyen gazdag vagy szegény legyen egy ország, és akármit is mondjanak a politikusai a nemi egyenlőségről, a nők nagy átlagban kevesebb fizetést kapnak a férfiaknál. Sok közgazdász keresi a választ a nagyon egyszerűnek tűnő kérdésre: miért? Sok összetevője van a problémának, és egyáltalán nem megnyugtatóak a következtetések.
Minél súlyosabb a válság, annál hosszabbak lesznek a szoknyák három év múlva - mutatták ki. De a meglepő mutatókat kereső közgazdászok oda is eljutottak, hogy mi az összefüggés az ingatlanpiac és a malária között, vagy épp mennyire lehet előre jelezni a recessziót az újságok szóhasználata alapján.
A megélhetés mindennapi nehézségein túl is nagy károkat okoz, ha valaki nem tud elég pénzt szánni áramra vagy gázra.
Sok politikus ígérte már, hogy megújítja a gazdaságpolitikát, eltérő módszereket használtak, mégis, elég hasonlóan omlott össze a rendszerük. Miért? És mi az oka, hogy a jól hangzó, kezdeti sikereket hozó politikák is gyakran olyan káoszhoz vezettek, mintha a politikusok és a szavazóik semmit sem tanultak volna a korábbi hibákból?
Az infláció alapvetően rossz – azt gondolhatnánk, hogy ha valamiben, hát ebben legalább egyetérthetünk politikai véleményektől függetlenül. Csakhogy ez sem így van. Mert ha mélyebbre ásunk, kiderül, hogy egy ilyen drágulásnak sem csak vesztesei lehetnek.
Azt hinnénk, hogy a mezőgazdaságra vagy az útépítésre hat a legrosszabbul a forróság, pedig annak is mérhetően romlik a teljesítménye, aki légkondi alatt ülve dolgozik, És ehhez még csak 40 fokra sincs szükség, már akkor is sokkal kevésbé megy a munka, ha kint 30 fok van - erre, és más hasonlóan látványos megállapításokra jutottak a hőség gazdaságtanát kutató közgazdászok.
