#Fidesz





Orbán a luxusrepüléséről: Eddig is így mentem, ezután is így fogok

A miniszterelnök azt mondta, 30 éve így utazik. Mellár Tamás szamizdatról és bezúzott lapokról, a KDNP képviselője Sargentiniről beszélt a hétfői plenáris ülésen. Pénzt is kért az ellenzék a kormánytól, de nem önmagának, hanem az embereknek, otthonápolóknak, nyugdíjasoknak. A Fidesz szerint ők adnak, a baloldal volt az, aki nem adott, sőt, elvett. Adok-kapok, élő, szöveges tudósítás a Tisztelt Házból.



„Megmutattuk, hogy a Fidesz legyőzhető”

A baloldali ellenzéki pártok által támogatott jelölt legyőzte a Fidesz indulóját a XV. kerületi időközi polgármester-választáson. Németh Angélát helyben már most a magyar Merkelnek hívják többen, az ellenzék pedig életjelet adott magáról. Riport Rákospalotáról.


Legyőzte a Fidesz a Momentum jelöltjét Kőbányán

Nem sikerült a bravúr a Momentum jelöltjének Kőbányán, ahol egy fideszes képviselő lemondása miatt kellett időközi önkormányzati választást tartani. A Fidesz 80 szavazattal legyőzte a parlamenten kívüli párt egyetlen ellenzékiként induló jelöltjét.













És akkor Orbán azt mondta: Stumpf István reformkommunista

Korántsem először feszülnek egymásnak a mindenkori „századvégesek”. Az 1985 tavaszán időszaki „szakkollégiumi kiadványként” indított folyóiratnak Stumpf István (jelenlegi alkotmánybíró) volt a felelős kiadója. Az első két felelős szerkesztő: Gyurgyák János (az Osiris Kiadó vezetője), valamint Varga Tamás (a Fidesz egykori gazdasági tanácsadója). Az impresszumban szerkesztőként Orbán Viktor és Kövér László neve is szerepelt. Az egykor friss szemléletű, a kádári tabutémákkal visszatérően foglalkozó folyóirat hőskora még a rendszerváltás előtt zárult le: az utak elágaztak, az alapítók a tudomány, a nagypolitika, illetve a nagy biznisz felé fordultak. Az első szakítás és osztozkodás azonban ugyanúgy nem volt látványos, ahogy a fél évtizeddel későbbi újabb szétválás is csak kisebb hullámokat vert – legalábbis a nyilvánosságban. Ennek a „végleges” – ám a nyilvánosság előtt palástolni szándékozott – „csendes” szétszéledésnek tényét konstatálta 1994 szeptemberében a HVG, amikor felidézte a Századvég históriáját.