Kevesen, talán tucatnyian tudják fenntartani magukat kizárólag szépirodalmi művek írásából Magyarországon. Akit nem ismernek külföldön, és nincs népes hazai olvasótábora, kulizhat – hacsak a politika fel nem karolja, és nem ad neki több százezres ösztöndíjat havonta. Nyakunkon az Ünnepi Könyvhét, az írók ünnepelhetnének, ha lenne mit.
A jövőben nyugodtan politizáljon, "álljon bele az európai és magyar értékek védelmébe" a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá kell fejleszteni – ezt irányozza elő a hvg.hu birtokába került kormányzati előterjesztés. Az Emmi titkos javaslata ösztöndíjat és képzést biztosítana a "magyar érdekeket szem előtt tartó" újságíróknak, a pezsgőbb kulturális élet érdekében előírná a támogatott szerzők kötelező fellépését, és szakítana az "író ír írónak” elitista gyakorlatával. Milliárdokat szánnak arra, hogy az irodalmi múzeum "a magyar mátrix kiemelt és vonzó erőterévé" váljon, az ingatlana pedig az írószövetségek és a kultúra centrális székhelyévé.
Fekete Péter kulturális államtitkár szakképzett bűvészként saját magát tünteti el. Ebben sokat segít neki főnöke, Kásler Miklós miniszter.
Szakács Árpád a huszadik résznél jár a Kinek a kulturális diktatúrája? c. sorozatában. Most egyfajta összegzést is ad arról, hogy a NER nyolc évének kultúrpolitikája balliberális.
A nemzetközi művészeti életben magasan jegyzett Okwui Enwezor önként távozott, de elhatározásában a bajor kultúrpolitikában is érzékelhető irányváltás döntő szerepet játszott.
A kulturális intézetek igazgatói zavarban vannak. Ha tudnák, mit akar Kásler Miklós az ő területükön, tudnának alkalmazkodni, vagy magyaros vircsafttal akadályozni céljait. Így azonban csak várnak, hátha kiderül valami a humántárca vezetésétől. Egy biztos: az államtitkár nem nyújt segítséget senkinek. Ilyen súlytalan ember nem volt az elmúlt 8 évben a kulturális ügyek élén.
A világ vezető gazdasági lapja hosszan ír arról, amit az illiberális demokráciában itthon csak kultúrharcnak hívnak. Alföldi Róbert színész-rendező az öncenzúráról nyilatkozott.
Jó szerzők és marketing kellene.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének kilencedik évére kevés olyan terület maradt, ahol nem jelent meg és kezdett saját képére formálni mindent a hatalom, most azonban oda is megérkezett a fiatal harci hév. Ez a hvg.hu heti politikai összefoglalója.
Az április 8-i eredmény mély változásokat indított be az ellenzékben és a kormányoldalon egyaránt. Az egyharmad gondjai látványosabbak, pártjaik kvázi az intenzív osztályon vannak még, és nem tudni, melyik tud felépülni a választási vereségből. A kétharmad problémáit sokan érezhetik a Fideszen belül édes tehernek, de attól még komoly konfliktusokká is kinőhetnek. Ez itt a heti belpolitikai elemzésünk.
A Fidesz képviselőivel, a párt elnökségi tagjaival, kormánytagokkal, de még saját kulturális tanácsadójával sem osztotta meg tapasztalataink szerint Orbán Viktor, hogy milyen jellegű változtatásokra készül a kultúrában szeptembertől. A tusványosi előadásban beharangozott átalakításoknak csak a motivációja tűnik biztosnak: a 2009-ben Kötcsén vázolt időszaknak vége, a kultúra kitörhet a szűk kulturális elit köreiből, ahová akkor maga Orbán utalta, és a politika fókuszába kerülhet.
A kurzusépítés mozgatórugója, hogy "kié legyen a lé", de ezen a területen a győzelem nem olyan könnyű és gyors, mint a politikában.
Óvatosan, de hitet tett a művészet szabadsága mellett, és a kultúrharccal szemben három Orbán-kormány négy kulturális államtitkára.
A rendező szerint Kádár János azért még tudta, hogy ki Esterházy Péter vagy Jancsó Miklós, de ma a politikusok már nem is beszélnek a kultúráról.
Mi van a fideszes kultúrtérfélen zajló harcok mögött?
Az NKA a honlapján tette közzé a lakonikus tájékoztatást.
A magyar írókat képviselő Magyar PEN Club elnöke a Szijjártó Péternél is látott vehemenciával ment neki a szervezetét bíráló németeknek, akik szerint semmit sem tesznek a magyar sajtó- és véleményszabadságért, nem tiltakoznak az idegengyűlölet ellen.
A Frida Kahlo-kiállítást is megtalálta magának a Magyar Idők, ez már a Reutersnek is sok volt.
A Műértőben minden év elején visszatekintünk az előző esztendő kulturális politikai fejleményeire. Most is lenne mit lajstromozni: az MMA újabb tulajdonszerzéseitől a Várból kizavart tudományos intézetek helyzetén, egyes vidéki intézmények zuhanórepülésén át a hasznosításra kiadható múzeumi tárgyakig, most mégsem akartunk tételes fölsorolást. Ehelyett megkérdeztük a művészeti színtér néhány képviselőjét, ők mit láttak a leginkább problematikusnak. Ennél többet kaptunk: közérzeti és helyzetképet.
