„Amikor az állam könyves projektbe fogott, mindig nagyon sok pénzt elköltött, de a kívánt célt nem tudta elérni” – mondja Katona Ildikó, a Könyvmolyképző Kiadó résztulajdonosa annak kapcsán, hogy az állam – a tervek szerint – saját könyvterjesztő céget hozna létre. A szakember azzal érvel, a Kerényi Imre-féle, milliárdos kiadást jelentő Nemzeti Könyvtár sorozat, illetve a több százmillió állami forinttal kistafírozott Előretolt Helyőrség esetében is halmokban álltak az eladatlan könyvek.

A jobboldali új kánonépítők azonban azzal érvelnek, hogy a kereskedők miatt nem jutnak el a könyveik az olvasókhoz.

Az állam feladatát az olvasás népszerűsítésében látná Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke, aki szerint, ha az állam támogatni akar bizonyos szerzőket, akkor továbbra is a kiadókat kell támogatnia.

Korábban L. Simon László, volt NKA-alelnök egy szakmai beszélgetésen vetette fel, az állam hozzon létre új kiskereskedelmi láncot, „nemzeti könyvterjesztőt”.

Csakhogy a 2008-as válság óta kevés új könyvesbolt nyílt. Bővülést úgy értek el a láncok, hogy az Ulpius és az Alexandra üzleteinek bérleti jogát elosztották egymás között. A legértékesebbeket a Libri és a Líra szerezte meg, de jutott egy szegedi vállalkozásnak, a Bookangelnek is. Iparági források szerint a magyar könyvesbolthálózat elérte a növekedése határait, Budapesten állítólag több a könyvesbolt-négyzetméter, mint Bécsben.

További részletek az e heti HVG-ben.