Emőd Péter
Emőd Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A nemzetközi művészeti életben magasan jegyzett Okwui Enwezor önként távozott, de elhatározásában a bajor kultúrpolitikában is érzékelhető irányváltás döntő szerepet játszott.

Ez a hajó túl nagy ahhoz, hogy elsüllyedjen – a Münchenben mostanában gyakran idézett mondatból merítenek erőt azok, akik bíznak abban, hogy a városnak a globális képzőművészeti színtéren is elismert kiállítási csarnoka, a Haus der Kunst egyszer kilábal a válságaiból. A külsejében és eredeti funkciójában is a német történelem legsötétebb fejezetét, a hitleri időket idéző épületmonstrumon mintha ma is átok ülne. Előbb hosszú időn át arról folytak elkeseredett viták, hogy az épület régóta esedékes rekonstrukciója az eredeti forma helyreállításával valósuljon-e meg, vagy az átalakítás már első ránézésre is tegye nyilvánvalóvá a szakítást a múlttal (HVG, 2017. március 16.). Az utóbbi másfél évben viszont a múzeum igazgatójának, Okwui Enwezornak a tevékenysége került viták kereszttüzébe.

A júniusban, hét év után felmondott Enwezor az összekötő kapocs a viták és botrányok között is. Hiszen ő a rekonstrukcióban sem lavírozott a különböző álláspontok között, hanem a brit sztárépítész David Chipperfield koncepciója mellé állt, azt támogatva, hogy az épület külsejét csaknem eredeti formájában állítsák helyre. Kapcsot jelent a két fejezet között a krónikus pénzhiány is, ami a rekonstrukció megvalósítását is hátráltatja – megkezdését jelenleg 2020-ra tervezik –, de ma már a kiállítási programot is veszélyezteti. Amíg a korábbi vitában főként az emlékezetpolitika különböző felfogásai csaptak össze, az Enwezor személye körüli pengeváltásokban vastagon benne van az aktuálpolitika is.

Okwui Enwezor a müncheni múzeum bejáratánál. Jött, ment
©

Enwezor három évvel a második mandátumának lejárta előtt távozott az intézmény éléről – hivatalosan egészségi okokból, közös megegyezéssel. A kurátorok hierarchiájának csúcsára emelkedett szakember 1963-ban Nigériában született, ahonnan szülei a polgárháború elől menekültek az USA-ba. Ő azóta is ott él – már amikor a megbízatásai nem szólítják tartósan máshová. Az egyetem után többek között műkritikusként és afrikai témájú kiállítások kurátoraként dolgozott szülőföldje művészetének népszerűsítéséért. Az áttörést harminc afrikai fotóművésznek a New York-i Guggenheim Múzeumban rendezett kiállítása hozta meg számára 1996-ban. Utána sorra jöttek a jelentős felkérések: 2002-ben ő volt a kasseli Documenta első Európán kívüli kurátora, 2015-ben pedig a velencei biennálé első afrikai származású művészeti igazgatója. Dolgozott a New York-i Whitney Múzeumban és az Art Institute of Chicagóban, mielőtt 2011-ben felkérték a Haus der Kunst vezetésére, ahol elődei ugyancsak külföldiek voltak.

A bajor kultuszminisztérium az intézmény nemzetközi presztízsének további erősítését várta tőle, s ebben nem is kellett csalatkoznia: Enwezor olyan programot hozott a falak közé, amit tudományos alaposság, a legkülönbözőbb művészeti áramlatok iránti nyitottság és az alapvető emberi és társadalmi értékek melletti kiállás jellemzett. Mérföldkő volt a tavalyelőtti A háború után – művészet a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között, 1945–1965 című tárlata, amely leszámolt azzal a még ma is gyakori felfogással, miszerint a második világháború utáni művészet kánonját kizárólag Európában és Észak-Amerikában alakították. Kiállításai gyakran reagálnak akut társadalmi problémákra, így a menekültválságra – utóbbira a személyes érintettség okán is.

Miközben a szakma nemzetközi szinten is igen pozitívan értékelte működését, a bajor vezetők a kortárs globális diskurzusban való részvétel helyett más szempontokat helyeztek előtérbe: a látogatottságot, az intézmény ezzel is összefüggő pénzügyi egyensúlyát, a helyi művészeknek szánt bemutatkozási lehetőségeket. E kritériumok alapján a helyzet nem volt rózsás – 2014-ben például az új, neki nem tetsző irányvonal miatt kiszállt az addigi főszponzor, a bajor fővárosban székelő Schörghuber cégcsoport alapítványa. Közben a súlyához képest hatalmas botrány kerekedett abból, hogy az egyik, vezető biztonsági pozícióban lévő, jóval Enwezor kinevezése előtt odakerült munkatársról kiderült, a Németországban nem engedélyezett szcientológia egyház aktív tagja, amit állítólagos zaklatási ügyei csak tetéztek. A főként a krónikus alulfinanszírozottságból adódó nehéz pénzügyi helyzet sem javult, és Enwezor körül fogyni kezdett a levegő. Ennek első jeleként tavaly vele azonos jogosítványokkal rendelkező gazdasági igazgatót neveztek ki mellé, az idén nyáron aztán elváltak a múzeum és az igazgató útjai.

Az indoklásból az egészségi okokra hivatkozás valós; Enwezor csak a távozása után beszélt arról, hogy három éve rákbetegséget diagnosztizáltak nála, majd az ezt követő első nyilvános megszólalásában, a Der Spiegelnek adott augusztusi interjújában elárulta: „Az orvosok már szinte mindent megpróbáltak, de ő továbbra is tele van reménnyel.” A borús hangvételű beszélgetésben Enwezor súlyos vádakkal illette a német közéletet és a bajor kultúrpolitikát. Szinte hajtóvadászat folyt ellene, állítja; igazságtalan vádakkal kellett szembenéznie, és úgy látja, az eredményei semmit sem számítanak.

Enwezor a bajor kultuszminisztérium vele szemben követett politikáját ahhoz hasonlítja, ahogy Trump jár el az elődjével, kiradírozni igyekezvén a történelemből mindazt, amit Obama elért. Úgy látja, a politikai klíma nagyot változott Németországban, és ez „sokakat arra késztet, hogy feladjanak mindent, amit elértek az utóbbi évtizedekben”. Ennek ékes példája a menekültügy kezelése; a korábbi befogadó hozzáállás helyét átvették az ellenséges érzelmek. A művészetnek az lenne a feladata, hogy segítsen megakadályozni a populisták térhódítását, ám a játéktere egyre szűkül. Bár Enwezor nem tekinti magát áldozatnak, elképzelhetőnek tartja, hogy a származása, de még a megjelenése is „bizonyos képzettársításokhoz vezet”, és hozzáteszi, pontosan látja, hogyan devalválták kulturális értékét. Nem érti továbbá, miért lett hirtelen probléma, hogy nem beszél németül, hiszen ez a kinevezésekor is ismert volt; ráadásul ezt most olyanok róják fel neki, akik még a nevét sem tudják rendesen kiejteni. A bajor kultuszminisztériumot meglepte az interjú; rövid reakciójában nem cáfolta az elhangzottakat, csak sajnálatának adott hangot amiatt, ahogyan Enwezor „a közös megegyezés ellenére beállította a dolgokat”.

A müncheni politikusok most ismét olyan vezetőt keresnek a Haus der Kunst élére – ezúttal a német nyelvtudást is feltételül szabva –, aki a nemzetközi élvonalban tartja a kiállítóhelyet.

A cikk eredetileg a HVG 2018/41 számában jelent meg.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A Sziget már jó ideje nem a magyar fesztiválok között játszik

A Sziget már jó ideje nem a magyar fesztiválok között játszik

Saját navigáció jön a Huawei telefonjaira

Saját navigáció jön a Huawei telefonjaira

A kormány elmagyarázta, miért pontrendszer alapján ítélik meg a GYOD-ot

A kormány elmagyarázta, miért pontrendszer alapján ítélik meg a GYOD-ot

Felrúgott egy ismeretlen nőt az Örs vezér terén, keresi a rendőrség

Felrúgott egy ismeretlen nőt az Örs vezér terén, keresi a rendőrség

Fülke: 1956 után a Páneurópai piknik idején vívtuk ki Európa tiszteletét

Fülke: 1956 után a Páneurópai piknik idején vívtuk ki Európa tiszteletét

Megint sokkol a Coca-Cola – de most kicsit másképp

Megint sokkol a Coca-Cola – de most kicsit másképp