"Magyar író nem vásárol könyvet, mert nincs rá pénze" – Meg lehet-e élni a regényírásból?
Kevesen, talán tucatnyian tudják fenntartani magukat kizárólag szépirodalmi művek írásából Magyarországon. Akit nem ismernek külföldön, és nincs népes hazai olvasótábora, kulizhat – hacsak a politika fel nem karolja, és nem ad neki több százezres ösztöndíjat havonta. Nyakunkon az Ünnepi Könyvhét, az írók ünnepelhetnének, ha lenne mit.
Meg lehet élni az írásból ma Magyarországon? – több írónak is ezt a kérdést tettük fel az elmúlt napokban. Volt, aki úgy felelt, hogy „már akinek”, más azt válaszolta, legfeljebb „Meg. Halni” lehet. Nagyjából tucatnyi olyan szépírót említettek, akiknek nem csak fő tevékenységük az írás, de meg is élnek belőle. Olyanokról van szó, akik még a Kádár-rendszerben kezdték a pályát, ott lettek sikeresek, műveik eljutnak a külföldi piacra, és Magyarországon is van egy stabil olvasótáboruk. „Ők már egész komoly bevételnek örülhetnek”, azok viszont, akik fiatalabbak, harminc-negyven évesek, pusztán az irodalmi tevékenységből nem jutnak messzire – állították egybehangzóan. Az okok közé sorolták, hogy
- kicsi az ország,
- fogynak az olvasók,
- csökken a példányszám,
- kisebb a vásárlóerő.
Ezt erősítette meg Péterfy Gergely író is, aki azt mondta, az, hogy ma Magyarországon meg lehet-e élni pusztán írásból, függ
- a példányszámtól,
- attól, hogy mennyire fordítják az adott szerzőt,
- mennek-e színházban a darabjai,
- mennyire népszerűek a könyvei.
Ezeken kívül a műfaj sem mindegy, a költőknél például jobb helyzetben vannak a drámaírók, mert jogdíjat is kapnak. Igaz, csak akkor, ha éppen megy a darabjuk. Ha esetleg egyszerre több színház is játssza a műve(ke)t, még magasabb a bevétel.
Országos panasz
Hatalmas sajtóvisszhangot kapott az író Oravecz Imre beszéde a 2003-as Ünnepi Könyvhéten. A Kossuth-díjas költő, műfordító a magyar írók sanyarú helyzetére akarta felhívni a figyelmet, amikor úgy fogalmazott: „Nem koplalunk feltétlenül, és rongyokban sem járunk. Csak éppen szűkölködünk.
Csak éppen nem tudjuk megteremteni a munkánk feltételeit. A testieket, a szellemieket, a lelkieket. Nem utazunk, nem nyaralunk, nem járunk moziba, színházba, hangversenyre, sokunk még kávéházba se, nincs internetes honlapunk, nem képezzük magunkat, nem teniszezünk, nem vásárolunk biotermékeket, és leginkább nem veszünk könyvet. Bizony, ez a legmegrendítőbb, a magyar író nem vásárol könyvet, mert nincs rá pénze”.
Ez azóta sem változott, Szécsi Noémi, József Attila-díjas író egy interjúban kijelentette,
aki pénzt akar keresni, ne ezt a pályát válassza.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál 2016-os adatot találtunk arról, hogy mennyi az írók havi bruttó átlagkeresete: 284 ezer 602 forint. Az, hogy mennyit keres egy író, sok mindentől függ: vannak, akik megállapodás szerint, egy összegben fizetett honoráriumot kapnak munkadíjként, ehhez azonban az kell, hogy művük legalább ezer példányban megjelenjen. Az alatt az eladott példányszám után lehet számítani meghatározott százalékra, vagy létezik egy harmadik lehetőség is: az újságírásban jellemző flekkdíj alapján fizetik az írót.
Ha jutalékalapú a díjazás, a teljes ár 8-12 százaléka jut az írónak, 50-55 százalék megy a terjesztőnek, a maradék a kiadóé. Ez azt jelenti, hogy ha egy könyv 4 ezer forintba kerül, akkor az 5 százalékos áfát (200 Ft) levonva nagyjából 3800 forinton osztozik a könyvterjesztő, a kereskedő, a kiadó, a nyomda és a szerző. Maga a szerző pedig – a bevett 8 százalékos részesedéssel számolva – 304 forintot kap minden eladott könyv után. Ma Magyarországon a nettó átlagkereset kedvezmények nélkül 230 ezer forint. Ehhez körülbelül 756 könyvet kell eladni egy hónapban, 9072 darabot egy évben.
Úton a sikerhez
A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2017-ben Magyarországon 11 857 nyomtatott mű jelent meg, 26,2 millió példányban. A változatlan utánnyomások figyelmen kívül hagyásával számítva a kiadott művek átlagos példányszáma 2208 volt. A kiadók előszeretettel nyúltak biztos, jól bevált szerzőkhöz és művekhez, a legnagyobb példányszámokat ismert szerzőknél találjuk, például Grecsó Krisztián, Frei Tamás, Vavyan Fable, Lőrincz L. László tartozik ebbe a klubba. A negyedéves statisztikák alapján a legnagyobb kiadás Frei Tamás Agrárbárók című könyve volt, ezt 2015 végén 100 010 példányban nyomták ki.
Ez azonban kivételesen nagy, a legtöbb bestseller is 10-20 ezres példányszámot jelent. Ezért is kényszerülnek arra az írók közül többen, hogy az írás mellett „civilben” szerkesztőségeknek írjanak, tanítsanak, esetleg fordítsanak – így egészítve ki a havi bevételüket.
Csakhogy ez sem olyan könnyű, valamirevaló napilap alig maradt, kritikát mindössze két hetilap közöl rendszeresen. Márpedig ahhoz, hogy egy író eljusson az olvasókhoz, kritika és reklám kell. A befutott, ismert írókat „eladja” a nevük, a kezdőknek azonban nehéz, valahonnan pénzt kell keríteniük, hogy megismerjék őket.
Ehhez az egyik lehetőség az irodalmi díj, ami akár a mesében, van is, meg nincs is: Kukorelly Endre például közösségi finanszírozással, állami pénzektől függetlenül újítaná fel a 20. század elejének legismertebb irodalmi díját, a Baumgarten-díjat, és kezdésként felajánlott 1 millió forintot. A hvg.hu úgy tudja, eddig 181 befizetés nyomán 7 millió forint gyűlt össze, a hozzáértők szerint ennek a sokszorosa kellene.
Az író közösségi oldalán úgy fogalmazott, örökre el kellene felejteni az állami művészeti díjazást,
ne ógjunk-mógjunk, hagyjuk a siránkozást, ne várjunk tovább; (..) javaslom, kezdjünk valamit!.
Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója gyors számolást végzett, és arra jutott, hogy „a baumgarteni szinthez irgalmatlanul sok pénzre lenne szükség, már ha azt akarjuk, hogy ne egy év alatt fogyjon el a felajánlott pénz, hanem rendelkezésre álljon annyi tőke, amelynek az éves hozamaiból lehet fedezni a díjat és a működés költségeit”.
Szerinte ha ma évi 70-100 millió forintot akarnánk költeni, akkor 7-10 milliárd forint értékű kiadható ingatlanra lenne szükség, hogy a dolog hasonlítson Babitsék idejére, és az alapítványi tőke hozama is más: „a 20-as években 10-12 százalékos hozamot tudtak elérni, ma ennél sokkal kevesebbet hoz egy biztonságos befektetés” – figyelmeztetett.
Ami pedig két már ismert díj javadalmazását illeti: az Aegon Művézeti Díj mellé 3 millió forintos jutalom, a Libri Irodalmi Díj mellé 2 millió forint és 30 millió forint értékű médiatámogatás jár.
Politikától nem függetlenül
Komoly, több százezer forintos havi apanázst a Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Akadémia tagjaként lehet besöpörni. És a hamarosan létrejövő állami irodalmi ügynökség is horribilis pénzeket, komoly honoráriumokat fizethet majd a kiválasztott, gyaníthatóan udvarhű szerzőknek.
Ettől még feltűnhetnek tehetséges emberek, de meg lesznek bélyegezve
– mondta egyikük. Az ügynökség létrehozásának tervéről először a hvg.hu írt egy hónappal ezelőtt, később Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója egy interjúban erősítette ezt meg.
Azt mondta, „ez egy olyan nonprofit kft. lesz, Petőfi Irodalmi Ügynökség, vagy bármilyen néven, ahová regisztrálják az írókat az írószervezetek, könyvkiadók, érdek- és értékszövetségek. Ezeket a regisztrált írókat közvetíti ki az ügynökség az igényeknek megfelelően.”
Az írók helyzetét az sem könnyítette meg az utóbbi években több, neves kiadó is lehúzta a rolót: összeomlott az Alexandra-csoport. A sajtóban megjelent hírek szerint több mint hárommilliárd forintot veszíthettek a magyar könyvkiadók Matyi Dezső birodalmának megroppanása miatt, míg az Ulpius-ház Könyvkiadó felszámolás alá került. A Kepets András érdekeltségébe tartozó, 2013-ban még másfél milliárdos forgalmat produkált kiadó váratlanul menekült csődbe, a cég mintegy egymilliárd forint adósságot hagyott hátra.
Megroppant az irodalmi közeg
– mondta a hvg.hu-nak Bán Zoltán András József Attila-, és Artisjus-díjas író, műfordító, kritikus és szerkesztő, aki részben fordításból él, az elmúlt három évben húsz német gyerekkönyvet fordított, noha a fordítói honoráriumok nem túl kedvezőek. Míg régebben ebből meg lehetett élni, ma már ez kissé nehezebben megy.
Gerlóczy Márton 22 éves volt, amikor első regénye, az Igazolt hiányzás megjelent. A hvg.hu-nak azt mondta, az írás mellett mindig is kellett mást is dolgoznia. Szerinte azt, hogy nem sikerül kizárólag az írásból megélnie, csakis magának köszönheti. Hiába vannak pályázatok, itt nem „a lehetőség a kérdés, hanem hogy milyen viszonyt ápol az ember azokkal, akik adják”. Szerinte a magyar írók kreatívak, mindenfélével kiegészítik a bevételüket,
sok energiát emészt fel például az udvarlás. Mármint az olvasóknak. De az megtérül, ha az embernek van gusztusa hozzá
– fogalmazott. A munka nehézségét azzal is érzékeltette, hogy ha három hónapot dolgozik egy könyvön, és megvesznek belőle tízezret, az már megérte. „De mi van, ha 3 évet? Vagy még többet? Mi van, ha rossz az a könyv és sikeres? És mi van, ha jó, de nem sikeres?” – sorolta. Most például arra készül, hogy a legoptimistább számításai szerint is 4-6 évet dolgozik majd egy 1600-2000 oldalas, négykötetes munkán. „Egy éve kutatok hozzá, és már többet költöttem rá, mint, amit majd kapni fogok érte. Megérte? Kétlem!” – tette hozzá.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
