Hamvay Péter
Hamvay Péter
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A szegények nem a Fideszre, hanem az államra szavaztak, amely fenntartja ugyan a kitaszítottságukat, de tudják, hogy csak rá számíthatnak. A vidéki középosztály pedig feltehetően a stabilitás reményében voksolt a folytatásra – mondja Kovách Imre, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatója. Interjú.

Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Friss cikkek a témában

HVG: A kisebb, szegényebb településeken szerepelt a legjobban a Fidesz. Ott ennyire hatott a migránsozós propaganda?

K. I.: Nem becsülném le a propaganda szerepét, amivel szemben tényleg védtelenebb ez a csoport. A legszegényebbek valóban gyakran emlegetik a médiában a félelmeiket a migránsoktól, de nagy hiba lenne ennyire ostobának tekinteni őket, mert ezek csak egyes, vélhetően tendenciózusan bemutatott példák. Ne vitassuk el még a legszegényebbektől sem, hogy a döntéseik mögött a saját helyzetükkel kapcsolatos józan megfontolások is meghúzódhatnak!

Kovách Imre. Integrálás pacifikálás
©

HVG: Mégis, milyen megfontolások vezethették az út szélén hagyott legszegényebbeket, hogy a kormány maradására szavazzanak?

K. I.: Félrevezető, amikor általánosítunk az olyan hírekből, hogy például a nyomorgó Fájon mindenki a Fideszre szavazott. A szavazás nem szociológiai felmérés. Vidéken például két markáns, egymástól nagyon távol álló csoportnak is egyaránt érdekében állhatott a Fidesz további kormányzása. Kutatásaink során – még számunkra is meglepő módon – lassan öntudatra ébredő vidéki felső középosztály rajzolódott ki: helyi vállalkozók, értelmiségiek, véleményformálók, az utóbbi évtizedek során felépült helyi identitások alakítói, ápolói. Ők például a hagyományőrző fesztiválok, várjátékok, bálok, falunapok szervezői, főszereplői. Az identitásteremtő rendezvények egy részének mindenki – még a legszegényebbek is – a részesei lehetnek, így arra is alkalmasak, hogy fátylat borítsanak súlyos társadalmi egyenlőtlenségekre és feszültségekre. Egyelőre nem látjuk világosan, hogy a vidéki felső középosztálynak melyek a politikai értékválasztásai, de az biztos, hogy a stabilitás számukra fontos érték, amit szerintük most a Fidesz garantál. A helyi identitás kialakításához, megéléséhez a mi társadalmunkban a jobboldal adott szellemi táplálékot.

HVG: A másik nagy csoport pedig a már említett szegényeké, akiket önök dezintegráltaknak neveznek. A két fogalom nem azonos csoportot takar?

K. I.: A dezintegráltak csoportja magában foglalja a szegényeket, de annál nagyobb, a lakosság mintegy 38 százaléka tartozik ide. Inkább arról van szó, hogy a hagyományos módon jövedelemre és foglalkozásra rákérdező kutatások helyett mi arra voltunk kíváncsiak, hogy más jellemzők szerint milyen csoportjai vannak a magyar társadalomnak, így többek között arra is, hogy kik azok, akiknek a társadalmi kapcsolataik végletesen meggyengültek. A dezintegrációnak több formáját különböztetjük meg: vannak, akik elfogadják a fennálló írott és íratlan normákat, ám olyanok is, akik még kérdőíves szituációban is vállalják, hogy nem tartják ezeket magukra érvényesnek. A dezintegáltak egy része nem a Fideszre, hanem valójában az államra szavazott, ugyanis erős társadalmi, családi kapcsolati háló és biztos jövedelem híján a leginkább az önkormányzatra, illetve az államra számíthat. Különösen a kistelepüléseken, ahol nemhogy civil szervezetek nincsenek, de esetenként tanító, orvos és pap sincs. Ez egyrészt adottság, de a jelenlegi kormány több intézkedése is növelte a függést. A gyerekek ingyenes étkezést kapnak például, ugyanakkor a hatalom megakadályozza a civilek ételosztását. A közmunka is egyrészt közvetlen függést jelent, másrészt viszont több is, mint a segély: ad némi önbecsülést és elfogadottságot az, hogy munkából él az illető. Az Orbán-kormány tehát egyszerre fenntartotta ennek a rétegnek a dezintegráltságát, a társadalom aljára fagyasztotta és pacifikálta, miközben – hol fenyegetéssel, hol jutalmazással – politikai szempontból integrálta is.

©

HVG: A pacifikálás kapcsán sokan már újkori, feudális függés kialakulásáról beszélnek.

K. I.: Ezt nem tartom a vidékre vonatkozóan érvényesnek. A feudális vagy posztfeudális világban nagyon nagy szerepe volt a személyes függésnek, a közvetlen erőszaknak, és az alávetettek pontosan tudták, ki miatt élnek rosszul, vagy kitől kell félniük. Ma nem így van. Még a legszegényebbek számára is látható, hogy az önkormányzat vagy a helyi vállalkozó is csak úgy tud munkát adni, ha pályázatokat sikerül nyernie. Ezeket pedig – ha uniós finanszírozásúak is – az állam osztja. A források felosztása fölött demokratikus kontrollnak kellene érvényesülnie, de ez koránt sincs így. Ellenkezőleg, a politikának a pályázati pénzek elosztásával a modern kori történelemben ritkán tapasztalható hatalma van a gazdaság és így a társadalom felett.

HVG: Radikális baloldali politikával miért nem lehet megszólítani a dezintegráltakat?

K. I.: Az ellenzék ezt meg sem kísérelte, vagy csak nagyon halkan, valószínűleg azért, mert félt, hogy elveszíti a középosztályt. Márpedig nem a szegények mennek ki tüntetni a kormány ellen. A középosztály relatív haszonélvezője a rendszernek, tudja, hogy tőle veheti el a szegényeknek szánt forrásokat az állam egy esetleges társadalompolitikai fordulat esetén, amire persze nem sok jel utal. A középosztályokhoz tartozók – más szinten ugyan, de – kevés felhalmozott tartalékkal vagy vagyonnal, törékeny biztonságban élnek. Azt a szellemi és anyagi tőkét, amit Nyugat-Európában a hasonló státusú családok évszázadok alatt fel tudtak halmozni, nálunk a rendszerváltások ötvenévente rendre lenullázták.

HVG: A Kádár-rendszerben is voltak szegények, de különösen vidéken jól működött a családok egymást is segítő kapcsolatrendszere. Létezik ez még?

K. I.: Ezeket a kapcsolati hálókat mára erősen meggyöngítette a társadalom átrendeződése, a globalizáció és a telekommunikációs forradalom, valamint a politikai beavatkozás. Régebben ráadásul megvoltak a példák: ha valaki középparaszt vagy iparos akart lenni, sokat dolgozott érte, és megpróbált olyan normák szerint élni, mint a középparaszt vagy az iparos. Mára a hasonló mobilitásnak nincs esélye. Az iskolarendszer, ami a rendszerváltás előtt jól-rosszul a társadalmi különbségek kiegyenlítésén dolgozott, mára újratermeli azokat. 2010 után pedig csak romlott a helyzet.

HVG: Hová tűnt a virágzó vidéket teremtő szorgalmas, munka mellett háztájizó réteg? Miért üresek a kertek, mért nem termelik meg a rászorulók legalább saját maguk számára az élelmiszer egy részét?

K. I.: A nyolcvanas évek elején a magyar családok 60 százaléka termelt élelmiszert,elsősorban magának, tehát még a városiak jó része is. Ma néhány tízezer agrártermelő mellett már csak pár százezren. Az okok messzire vezetnek. Úgy vélem, minden a kilencvenes évek elejének elhibázott földprivatizációjával és az agrártámogatások gyors leépítésével kezdődött, ami nem adott esélyt annak a mintegy kétszázezer, akkor még szakértelemmel felvértezett, polgárosodni akaró kistermelőnek, akikből állami segítséggel létrejöhetett volna a kis- és középbirtokos osztály. Ehelyett az ezredfordulóra a magyar földtulajdon nagyobb mértékben koncentrálódott, mint korábban bármikor, például a harmincas években. A gépesített gazdaságokba pedig kevés számú és szakképzett munkaerő kell. Így tehát a mai vidéki lakosság nagyon nagy része már régen és szinte teljesen elszakadt a földtől, miközben más megélhetési forrást nem talált. Máshol a nagyvárosok küzdenek a nyomortelepekkel, a posztszocialista országokban inkább a túlnépesedett vidék szegényedett el.

©

HVG: Kutatásaik során egyetlen összetartó, szilárd politikai csoportot találtak, a fideszest; a többieket a vizsgálatok szerint nem érdekek, csak az elégedetlenség tartja össze.

K. I.: Gyakorlatilag semmilyen kapcsolatot sem találtunk a társadalmi státus és a politikai irányultságok között, pedig becsülettel megvizsgáltunk minden lehetséges modellt és összefüggést. A politikai értékválasztások és a politikai viselkedés elvált a társadalmi státusból következő érdekektől, és megnövekedett többek között a követhető politikai vezérek szerepe. Márpedig ilyen ma csak a Fidesznél van.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!