Szamárbőrként zsugorodik a középosztály

Ezt állapította meg egy tanulmány, melyet a CEMREMAP kutatóintézet munkatársai adtak ki Franciaországban. Adatokkal bizonyítják, hogy a közepes fizetési kategóriában egyre kisebb a munkaerőigény. Ez a folyamat már a kilencvenes években megkezdődött, majd felgyorsult a nagy pénzügyi válság után (2008–2011). Franciaországban még gyorsabb is volt a folyamat, mint az Egyesült Államokban vagy Nagy-Britanniában, pedig korábban a franciák az angolszász tendenciákat követték. A társadalmi középen az informatikai forradalom és a globalizáció miatt tömegesen szűnnek meg az állások, miközben a két szélen növekszik a munkaerőigény. Manapság a legkeresettebb munkavállaló a házhoz szállító sofőr, aki az interneten megvásárolt árut hazafuvarozza. Hasonlóképp a felső kategóriában az igény az informatikusokra kielégíthetetlennek látszik.

A középosztály állami segítségre szorul

Ezt hangsúlyozza a tanulmány és ezt skandálják a sárgamellényesek Párizs utcáin. Csakhogy az államnak nincs erre pénze, Sőt: egy középosztálybeli háztartás havonta átlagosan 510 eurót veszített a nagy pénzügyi válság óta, mert az inflációt nem tudta kompenzálni. Az állam pedig szép csendben csökkentette a középosztály támogatását, hiszen az államkincstár állandóan deficites. A nagy pénzügyi válság óta a 3%-os kötelező költségvetési deficit határ álomnak bizonyul Franciaországban.

5-7 évenként váltsunk munkahelyet!

Ezt javasolják a versenyképes Franciaország hívei, akik élükön Emmanuel Macron elnökkel megkísérlik felgyorsítani a felzárkózást az USA-hoz és Kelet-Ázsiához. Mindez a fiatalok számára vonzó perspektíva lehet, de nem így látja a világot a negyven feletti nemzedék, amely már túlságosan öregnek érzi magát a permanens átképzéshez, viszont még rettentően fiatal ahhoz, hogy nyugdíjba menjen. Ők alkotják a sárgamellényes mozgalom derékhadát. Marine Le Pen asszony, a szélsőjobb vezére is számíthat rájuk. Ha valaki azt mondja ezeknek az embereknek, hogy minden öt-hét évben válts, de ne csak munkahelyet, szakmát is, akkor ezzel nyíltan a populisták kezére játszik – hangsúlyozza Laurent Alexandre. A jövőkutató rámutatott Trump és Matteo Salvini választási sikereire az USA-ban, illetve Olaszországban. Finom figyelmeztetés ez Macron elnöknek, akinek mozgalma 22 helyre számíthat az Európai Parlamentben, míg Marine Le Pen asszony 21-re.

Mégis, mi lehetne a megoldás?

A korábban már idézett CEMREMAP kutatóintézet tanulmánya az oktatást említi, mint a megoldás kulcsát. A fiatalok maguk nagyon is tisztában vannak ezzel: a jelentkezések során tarolnak a matek tagozatok, melyek biztos jövőt ígérnek. Mindenki felfelé törekszik, de ez nem segít a középosztály gondjain. A gyáriparban és az építőiparban rohamtempóban szűnnek meg a középkategóriában a munkahelyek. A középosztály retteg a jövője miatt. Ez az ág még minket kibír – mondogatta a francia nemesség a forradalom előtt. Aztán sokan a guillotine alatt végezték.

Ha a mesterséges intelligencia forradalma úthengerként megy át a középosztályon, ahogy a jövőkutató jósolja, akkor egyáltalán nem alaptalan a félelem a közeli jövőtől abban a társadalmi csoportban, mely nem tud és talán nem is akar váltani. Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes nekik hirdette meg a népek és nemzetek szövetségét Milánóban. Franciaországból csatlakozott hozzá Marine Le Pen asszony, Németországból az Alternative für Deutschland, Ausztriából pedig a kormánykoalíció kisebbik pártja, a Szabadságpárt. A tét nagy, mert a középosztály meghatározó politikai tényező volt Európa szerencsésebb felén. Eddig. Ha valaki úgy érzi, hogy a deklasszálódás elkerülhetetlen, akkor nem biztos, hogy a centrum felé tájékozódik, mint az elmúlt évtizedekben – utal rá a párizsi Le Figaro, mely a középosztály válságának szentelt egy összeállítást gazdasági alapon, de politikai kitekintéssel.