„A bajok mélyebben gyökereznek, mint a rezsimek.” (Balassa Péter 1988.) "Ez alatt a csaknem száz esztendő alatt a magyar nemzet olyan politikai és társadalmi konstrukciókban élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, hanem nem is volt szabad, ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni, ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat, ahol a valóságos tennivalók körén kívül s azokra való tekintet nélkül lehetett és kellett cselekedni, s ahol hiányzott a cselekedetek helyességének az objektív mértéke, és helyette a félelmek és sérelmek egy bizonyos rendszere szerepelt erkölcsi értékmérőként." (Bibó István: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem) "Kőbe vésett alkotmány a jutalmad! Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz, A tisztázás helyett a lágy maszat." (Térey János: Magyar Közöny) | A harmadik magyar köztársaság jellegét, működését és bukását is – nem meglepő módon – alapvetően meghatározták fogantatásának és születésének körülményei. Minden adott ahhoz, hogy mindazon hibákat és mulasztásokat, amelyeket nyolcvankilenc-kilencvenben elkövettek – már ha lesz rá egyáltalán alkalmunk –, még egyszer elkövessük. A rendszerváltás féloldalassága és félszívűsége ugyanis nem magyarázható csak a szocializmus hagyatékával. A jellemző megküzdési módok, reflexek, rutinok szilárdan rögzültek a magyar társadalomban, és ezek gátját képezik bármiféle katarzisnak, szószerinti fordításban: megtisztulásnak.
- Azt mondd meg, Antoine, mi az, hogy változás? Mondtam már, Desiré, egyfajta tyúktojás
Sajátos magyar tyúk-tojás-feladványnak tűnik az a kérdés, hogy a mélyen beivódott mentalitás oka, avagy következménye annak, hogy a nagy történelmi átalakulások velünk általában csak úgy megtörténtek. (Azon alkalmak, amikor a belső állapot hevülése kényszerített volna ki a rendszerszerű változásokat, elbuktak, s legfeljebb félfordulatot eredményeztek.)
Természetesen a valóságos fordulatokat is megelőzhette szellemi pezsgés, rendszeren belüli erjedés, valamint a forrpontig tartó folyamatot kísérhette halmozódó elégedetlenség, a kiváltó ok mégis szinte mindig valamilyen drámai külpolitikai esemény volt, s a fordulat jellemzően államcsínnyel vagy paktumszerűen ment végbe, csekély népi részvétel mellett. Ennek során a változás élessége elhalványult, értelme elmismásolódott.