A rendszerváltással hirtelen új megvilágításba került a 20. századi magyar történelem. Az 1956-os forradalom tabuja megdőlt, Horthy, Kádár történelmi szerepe átértékelődött. A történészek mellett a politikusok is nekiláttak, hogy narratívává formálják a közelmúlt történelmét – egy idő után magának a rendszerváltásnak a történetét is.
1989 nem csak a politika és gazdaság alapvető átalakulását hozta el, hanem az emberek életmódját is közelítette némiképp a nyugaton ismert mintákhoz. Az irány széttartó volt: a középosztály számára a világ szabaddá és egyre sokszínűbbé vált, hirtelen felemelkedett egy sajátos kultúrát hozó új vállalkozóréteg, eközben azonban tömegek kerültek kilátástalan helyzetbe.
Miközben az állami tulajdonláson alapuló tervutasításos rendszer lebontása az 1989 táján végbement átalakulás egyik legfontosabb tényezője volt, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások résztvevői sem vették nagyon komolyan a gazdasági kérdéseket. Ma már sokan vallják, hogy a piac áldásos hatásába vetett hit – az akkori nemzetközi közhangulatnak megfelelően – az átmenet első éveiben túlzott volt. Drótvágó sorozat, 3. rész az EUrologustól.
Magyarország a keleti blokk országainak az élén indult a szabadság határainak felderítésére, és sajátos utat járt be az átalakulás során. A szovjet típusú rendszer hazai ellenzéke már évekkel a szabad választások meghirdetése előtt rivalizáló csoportokra szakadt, és ez éppúgy ősforrása lehet a demokrácia későbbi, fokozatos leépülésének, mint az, hogy a sajátos tárgyalásos jelleget öltő rendszer-átalakításból a társadalom zöme kimaradt. Az EUrologus a bő harminc évvel ezelőtti nagyszabású társadalmi átalakulást körüljáró cikksorozatának második részében a belpolitikai események kerülnek fókuszba.
Vagyonát a Plussz pezsgőtablettával alapozta meg, még a rendszerváltás előtt. Szerette volna az oktatást és az egészségügyet is megreformálni, de belátta, nem megy. Ma vácegresi birtokán homoktövissel foglalkozik, és független önkormányzati képviselő. Ez a Fülke, a hvg.hu közéleti podcastja, benne az első magyarországi milliárdosok egyike.
Erős a Kádár-nosztalgia az Orbán-támogatók körében. A Fidesz-szavazók többsége úgy gondolja, a rendszerváltás előtt az emberek egyről a kettőre tudtak jutni, és ugyanannyian vannak azok, akik szerint Kádár alatt jobb volt, mint azok, akik szerint most. Öregedik Orbán tábora, ez látszik az eredményekből.
Néha szembejövünk magunkkal. Például egy régi képen. Teljesen váratlanul.
Az MDF egyik választási plakátja került a rendszerváltási emlékérme egyik oldalára, de nem a világhírű „Tovarisi konyec”.
Harminc éve ezen a napon alakult meg az Országgyűlés az első szabad választásokat követően. Olyan emberek ültek be a parlamenti patkóba, mint Gyarmati Dezső vízilabdázó, Iványi Gábor metodista lelkész, Rajk László építész, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Torgyán József kisgazda politikus és Szűrös Mátyás, aki 1989. október 23-án az Országgyűlés erkélyén kikiáltotta a köztársaságot. Már akkor is ott ültek a Fidesz nagyágyúi.
Orbán Viktor nevét ma a világban többen ismerik, mint egykor Puskás Ferencét – így foglalja össze Tölgyessy Péter az Orbán-rendszer lényegét, illetve a rendszer Nyugathoz való viszonyát. Ugyanis Orbán személye „a Nyugat régi rendje elleni kihívás egyik legerőteljesebb szimbóluma”.
„A halottak nem beszélnek” – írja Rajk Judit az Élet és Irodalomban.
Harminc évvel a rendszerváltás után még mindig tombol a Kádár-kor iránti nosztalgia, a gazdagok egyre nagyobb része tartaná elfogadhatónak a diktatúrát is. De az egyszerű nosztalgiánál több áll emögött, és Orbán Viktor nagyszerűen profitál mindebből. Az elmúlt 30 évet elemeztük.
„Elég volt. A könyökömön jön ki. Jön egy politikai kalandor, aki a társadalom szerkezetét ismét tövig akarja visszabontani, és közben azt kiabálja, hogy itt repül a kismadár". Nádas Péter író mondja ezt az elmúlt 30 évről a Plusz-mínusz 30 című kötetben. A többi szerző hangulata is hasonló.
Harminc évvel ezelőtt a HVG közölt először interjú Orbán Viktorral. Babus Endrével, a portréinterjú készítőjével elevenítettük fel az akkori emlékeit.
The Transformer. Vagyis: Az átváltozó – ez Paul Lendvai Orbánról szóló cikkének címe. A magyar miniszterelnök újfent autokraták társaságába keveredett. Most a világ egyik legelismertebb külpolitikai lapja, a Foreign Affairs sorolja a világ diktátorai közé.
A kancellár a harminc évvel ezelőtti páneurópai piknikre emlékezik.
