A szabadság ára: a rendszerváltás és a hétköznapok – Drótvágó sorozat 5. rész

A kádári rezsim legitimációja döntően két pilléren nyugodott – állítja a rendszerváltás időszakáról monográfiát publikáló történész, Ripp Zoltán –, az egyik a „jóléti-fogyasztói legitimáció” volt, vagyis a gazdaság, a fogyasztás és a jólét bővülése. A másik annak a ténynek az elismerése, hogy a rendszer módosításának korlátait mindenkor a Szovjetunió jelöli ki. És ott volt még a kommunista ideológia, amely a párt hatalmát alapozta meg.

Az 1980-as évek vége felé közeledve a kádári rezsim legitimációja egyre olvadt. A marxizmus-leninizmus frázisai már a párttagok, a vezetők számára is egyre üresebben hangzottak; Gorbacsov főtitkárrá választását követően pedig egyre világosabbá vált, hogy a Szovjetunió nem akarja meghatározni a kelet-közép-európai országok sorsát (sem katonai erővel megtámogatni a kommunista vezetőket). Az 1980-as évektől súlyosbodó gazdasági válság pedig lehetetlenné tette, hogy az anyagi jólét növelhető vagy akár fenntartható legyen.

• A remény felé forduló társadalmak

A kelet-európai rendszerváltások úgy is felfoghatók – érvel egy tanulmányában a kaliforniai Berkeley egyetem professzora, Andrew C. Janos –, mint társadalmak választása aközött, hogy a keleti birodalom vagy a Nyugat fennhatósága alá akarnak-e tartozni, vagyis hogy melyik nemzetközi rezsimtől várják inkább, hogy előbb-utóbb jobb sorsuk lesz. A rendszerváltás előtti egy-két évtizedben már a társadalom minden szintjén tömegek vélték úgy, hogy a nyugati világhoz tartozás hozhat élhetőbb viszonyokat, mindenekelőtt jólétet és szabadságot.

Az 1956-os eseményekre emlékező Kossuth Lajos téri nagygyűlésre vonuló ünneplők 1989. október 23-án /// Útban a szabadság felé

Fortepan / Vészi Ágnes

A változások az óhajtott szabadságot hamar elhozták. A mindennapok tapasztalatában a sajtót érintő restrikciók lebomlása volt elsőként érzékelhető, sőt, az átalakulás kisebb léptékben már a rendszerváltás előtt elindult. „Lassú folyamat volt, fokozatosan napról-napra a nyolcvanas évek utolsó harmadában egyre több mindent lehetett megírni, mérséklődtek a cenzurális korlátok, és az öncenzurális korlátok is” – érzékelteti a folyamatot Valuch Tibor, jelenkori magyar társadalommal foglalkozó történész. A rendszerváltás pedig valódi forradalmat hozott elsősorban éppen az őt leginkább érintő humán és társadalomtudományokban. „Gyakorlatilag mindaz, ami 1989-90-ig kimaradt a magyar szellemi élet körforgásából, megjelent magyar nyelven”, miközben az egyetemi tankönyvek is sorban íródtak újjá. Megszűnt a politikai ellenőrzés, megjelentek a magánvállalkozások a könyvkiadásban és a könyvkereskedelemben is.

• A piacgazdasággal érkező szabadságélmény

Az akkortájt éppen színművészeti főiskolás, később magát zenészként, íróként is megmutató Nagy Gergely, az Artportal főszerkesztője számára felejthetetlen élmény volt, hogy egyszerre csak szabaddá vált, amit addig csak titokban lehetett csinálni.

„Emlékszem mekkora élmény volt, hogy Szász Béla Minden kényszer nélkül című könyvét most már nem kell a kabát mögé rejteni, hanem simán fölszállhatok vele a villamosra.

A szabad beszéd, a szabad gondolkodás, a kritika, a disszenzus többé nem sodorhat veszélybe”.

Bár csupán 20 éves volt a rendszerváltáskor, Nagy Gergely addigra már nehezen felejthető emlékeket szerzett arról, milyen az élet a diktatúrában. 1987-ben a zalaegerszegi Petőfi laktanyában megpróbálta ugyanis beszervezni az „elhárítás”. „Fogalmam sem volt, mi történik – meséli –, hívattak egy irodába, ahol egy civil ruhás várt, az arcára nem emlékszem, csak a Vörös Október Ruhagyárban készült barna műszálas zakóra, a mustársárga ingre, a csíkos nyakkendőre, meg arra, hogy milyen sokat tudott ez az ember az életem részleteiről, a diákkoromról, a családomról, a koncertekről, ahol a zenekarral fölléptünk. Kezdetben kávéval, pálinkával próbált kínálni és a leendő évfolyamtársaimról kérdezgetett, később egyre keményebb lett, ahogy én próbáltam mellébeszélni. Nem tudtam eldönteni, blöff-e, amikor végül azzal fenyegetőzött, meg tudja akadályozni, hogy diplomához vagy útlevélhez jussak, hogy állást kapják.”

• Oda a kultúra rendszerellenes éle

Az efféle élményeket nehezen lehetett visszasírni, de az tény, hogy a diktatúra összeomlása azt is jelentette, hogy bizonyos értékesnek vélt magatartásformák, kulturális minták is elvesztették jelentőségüket. A szamizdat-irodalom és az underground zene nem volt többé a politikai szókimondás, a kulturális ellenállás fő terepe – bár ettől még számos együttesről kiderült, hogy a szabad nyilvánosságban is remekül tud működni. A sajtóban a kötelező propagandát megkerülni képes technikák – a sorok között olvasás és sorok közé írás – kétségkívül szofisztikált mestersége helyett széles körben elterjedt a tisztességes, elfogulatlan, szakmai újságírás; a tévéműsorokban pedig politikai nézetek vívtak csatát, meggyőződések és érvek ütköztek egymással.

• Termelj, de még inkább fogyassz

Szabadság és sokszínűsödés nem csak a magas kultúrában jelent meg, hanem a fogyasztás minden területén. A hiányok fokozatosan megszűntek, a keresleti piac kínálati piaccá alakult – magyarázza Valuch. Ennek része volt az intenzív, vevőcsalogató reklámok elburjánzása. Egy egész nemzet tanulta meg egy csapásra, hogy Magyarországon 3200 település van, mert a Postabanknak – az emblematikus macis tévéreklám-sorozata szerint – éppen ennyi fiókja volt.

Rendszerváltók30 - Princz Gábor: Pandúr voltam, most a rablók oldalán állok

A Postabank 32 évesen kinevezett vezérével a HVG 1989 szeptemberében készített portréinterjút, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.

De a kínálati piacról tanúskodott a vevőket emberszámba vevő autós márkakereskedések megjelenése is. Ezek – emlékszik vissza a történész – megszüntették azt az abnormális állapotot, hogy a használtautó 1989 előtt drágább volt, mint az új autó, azon egyszerű oknál fogva, hogy akkor csak kiutalással lehetett új autóhoz jutni, a használt kocsit viszont azonnal, készpénzért meg lehetett venni. De ennek a folyamatnak a része volt az is, hogy – a politikai mellett bizonyos társadalmi tabuk megdőlésével – a korábban tiltott, pornográfnak minősített sajtótermékek is hirtelen ellepték az újságos standokat, megjelent a Playboy magyar kiadása, és a szexuális szolgáltatásokra épülő iparágak, például peep show-k is tömegesen tért hódítottak.

1990. Budapest, Wesselényi utca 58., a Rózsaszín Cica bár /// Szabadság és szabadosság

Fortepan / Urbán Tamás

• Kommunikációs fordulat: vezetékestől a féltégláig

A mindennapi élet átalakulásának részeként végbement egy jelentősnek mondható infokommunikációs forradalom is. „Magyarország az államszocialista korszak végén talán csak Albániát előzte meg az egy főre jutó telefonállomások számában vagy telefonellátottságban – mondja Valuch. – Ehhez képest a kilencvenes évek második felére gyakorlatilag megszűnt ezen a téren a sorbanállás, és a várakozási idő néhány évről néhány napra vagy néhány hétre rövidült. Másrészt elindult a mobilkommunikáció – először a klasszikus, táska méretű telefonokkal, majd egyre csökkent a készülékek mérete, és ez egy újfajta kommunikációs gyakorlatot hozott a mindennapi térben. Ezzel párhuzamosan a magyar internet is elkezdett felépülni a maga infrastruktúrájával, átalakítva az információ beszerzést és a kommunikációt.

A fogyasztás színterei is átalakultak. Az úgynevezett KGST- és lengyel piacok a kilencvenes évek közepére jelentősen veszítettek a népszerűségükből és társadalmi hasznosságukból. A 90 es évek második felére a meglévő kiskereskedelmi vállalatok javarészt megszűntek – többnyire felszámolták őket –, új magántulajdonú kereskedelmi láncok léptek a helyükbe, majd megjelentek a hipermarketek és plázák.

• Vállalkozók kora

A rendszerváltás időszaka, a gyors gazdasági átalakulás mélyreható társadalmi változásokat hozott. Olyan menedzserek emelkedtek fel, akik közismert személyiségként szinte megtestesítették a folyamat sikerét, mint például Palotás János vagy Princz Gábor. De – emel ki egy másik réteget Valuch – a kilencvenes évek elején mindenütt felbukkantak azok a jellegzetes figurák, akikről azonnal lehetett tudni, hogy vállalkozók, mert egy kiló arany lógott rajtuk, joggingban jártak és makkos cipőt viseltek. „Jó tíz évvel később ugyanilyen kinézetű orosz vállalkozókat lehetett látni Karlovy Varyban a fürdősoron, mert Oroszországban akkor zajlott le hasonló átmenet, és bukkant fel ez a divatirányzat.”

Keleti zászló, nyugati szél - Drótvágó sorozat, 4. rész.

Ami 1989-ben Magyarországgal és a régióval történt, az leírható úgy is, mint szuperhatalmak küzdelmének végórája: a Szovjetunió elveszítette a hidegháborút, így Kelet-Közép-Európában át kellett adnia a helyét a Nyugatnak. A történet hazai alakítói ugyanakkor nem úgy látták, hogy a Nyugat túlzottan igyekezett volna Magyarországot és szomszédait a keblére ölelni.

A vesztesek tábora pedig ennél is gyorsabban gyarapodott, ahogyan – főleg a kilencvenes évek első éveiben – munkahelyek tömegei szűntek meg. Ráadásul a gazdasági átalakulás komoly inflációt is hozott, ami a megélhetési költségeket is drágította. 1990 őszén a váratlan benzináremelés még taxisblokádot robbantott ki – több ezer taxis három napra megbénította a főváros forgalmát elzárva az áthaladást a főváros hídjain – később azonban az emberek kénytelenek voltak hozzászokni az évi 20-30 százalékos dráguláshoz, amit a bérek és nyugdíjak emelkedése csak részben követett.

1989, Budapest, Kerepesi út, KGST-piac. Kilátás az Ügetőpálya tornyából a Keleti pályaudvar és a Baross tér felé /// Szegénységi bizonyítvány

Fortepan / Urbán Tamás

„Akinek pedig csökkent a jövedelme, elvesztette a munkáját, nem vagy csak nehezen talált vissza a munkaerőpiacra, az nyilvánvalóan ott kezdte a takarékoskodást, hogy a kiadásait mérsékelte, erre pedig kiváló eszköz volt a ruhavásárlás visszafogása, az olcsóbb élelmiszerek vásárlása” – magyarázza Valuch. A változó életmódot jelzi az is, hogy – egy korábbi trend folytatásaként – az időszakban a tévézésre fordított idő is jelentősen emelkedett a magyar társadalomban, leginkább azok körében, akiknek más elfoglaltság híján csupán a szabadidő passzív eltöltése maradt.

• A rendszerváltás vesztesei